Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Adattár - Somogy megyei adatok a veszettség történetéhez (Dr. Frankl József)

valóban dühös állat többnyire kutya, ritkábban farkas mart, sebesített meg, de még is a' kik szót fogadtak, a' meg előző (prophylactica) gyógyítást pontosan meg tették, — e' rettenetes betegségtől meg menekedtek... Mi módon kelljen a' már ki tört víziszonyt gyógyítani, — azt még tsak a' jövendő fejtheti meg!!" A kezelés összes akkor ismert módozatait felsorolja (kényeső, maszlagos nadragulya, kéklő gyuladt savany, hánytató, érvágás), sőt még megemlíti „Kunsági Szabó István szerét", „melly kőrös bogárból, mezei nárdusból (valeriána off. matska gyökönke) és égetett kenyérhéj porából áll". Mivel mindezeket eredménytelennek találta, így fejezi be: „én szívemből óhajtom, és kérem az Elöljárókat, Plébánosokat, és Bírákat, hogy a' meg előző gyógyítást tétessék meg mindazoknál kiket dühös, vagy tsak dühödtségről gyanús állat sértett is meg." Csorba olyan fontosnak tartotta a veszettség megelőző kezelésének megismertetését népünk minden tagjával, hogy e célból egy kiadványt jelentetett meg, melynek néhány példányát megtaláltam Somogy megye levéltárában. A 22 X 39 crr

>

2 nagyságú, szürkéskék színű felhívás fotókópiáját az első és második ábra tünteti fel; felirata: „Békesség minnyájunkal!" A szövegben először a nép bizalmával visszaélő „javasokkal" foglalkozik, akik, „... hogy egyebet itt ne említsek, a' dühös állatok marása után következhető veszetség (dühösség) ellen gyógyítgatnak ... Kőrös bogarat adnak ezek az Ámítók, vagy kell, vagy nem az olly szerentsétleneknek, melly minden Embernél nehéz, sőt véres vizellést okoz, 's ámítanak, hogy a' veszetség véres bogár formába ment el." Utána felhívja a figyelmet arra, hogy nem is biztos, hogy „dühös" volt az állat. Éppen ezért pontosan leírja a veszett kutya viselkedését, „... á Kutya ... keveset, vagy éppen semmit sem eszik, nem iszik , ez a' dühösség kezdete." Azután részletezi a veszett kutya magatartását: szomorú, haragos, majd dühös állapotát, rámutat „rendetlen szaladására" stb. Megemlíti, hogy a róka és a farkas is megveszhetnek. A kezelésre vonatkozó véleményét szó szerint idézzük: „Már akármelly Hlyen Állat harapott meg valakit, az a dühösség mérgét azon seb által az Emberrel közlötte. Soha sem kell pedig a' veszedelmet a' seb nagyságától, vagy kitsinységétöl mérni, a' szájjal való sértés, ha olly kitsiny is, hogy a' bőr alig van meg sértve, már okozhat veszetséget. (Más az, ha a' sebesíttés tsak a' körömmel történik.) Azért, mihelyt Hlyen dühös állat Embert, vagy