Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)
szik: „a szegedi gondolat", avagy a feudálkapitalizmus magyarországi restaurációjának eszméje). Egyszóval az ún. „keresztény nemzeti" világnézet nevében utasítja vissza szerzőnk a valóságban a darwinizmustól elszakadt Méhely zavaros vérségi tanait. Az ellentmondás ott van, hogy a szerző teljesen jogosan támadja Méhelyt, de hibás alapról. Egyrészt helyesen még azt is kimondja: „A vér magában véve nem mond semmit. Ha ma Méhely tanár úrnak vérátömlesztésre lenne szüksége, de Nomád (azaz az említett Lendvai) nagylelkűen felajánlana egy litert „fajidegen" véréből, a professzor úr lelki konstrukciója semmiben sem változnék meg." Ugyancsak helyesen mondja: „ ... mert a kultúra teremtett nemzetet a faj helyébe és Petőfi Sándor sem »Faji dalt« írt, hanem »Nemzeti dalt«\ A nemzeti érzületnek pedig semmi köze sincs a vérhez, hanem az kizárólag környezeti hatás, nevelés eredménye." Ugyanennek a könyvnek a 42. oldalán viszont ezt írja: „A legeslegújabb kísérleti fejlődéstani eredmények súlyos kétségeket támasztanak a fajfejlődés minden lehetősége iránt..." „Ki mer még világnézetet, hitet, reményt, életalapot keresni a tudományban?" Azaz homlokegyenest ellenkező álláspontra jut Darwinnal, de még Pasteurral szemben is4 aki 1892-ben, 70 éves születésnapján ezt mondotta az ifjúságnak: „Ifjak, ifjak, bízzátok magatokat ezekre a pontos és biztos módszerekre, amelyeknek még csak a kezdő titkait ismerjük. Valóban ez az egyetlen reményünk. Ha a pozitív természettudományos módszereket, az élettelen anyag és az élő szervezet után az egyén és a társadalom megtartásának tanulmányozására is alkalmazni fogjuk, remélhetjük, hogy megismerjük azokat a törvényeket, amelyek eszközül szolgálhatnak az erkölcsi ideál megvalósításában." Az idealista gondolkodású szakemberek közül akadt mégis olyan, aki a legvadabb, a legtudománytalanabb állásponttal szemben mérsékeltebb, az értelemhez közelebb álló módon kezelte a származástan kérdését, s így — visszanyúlva a tomizmushoz —, megpróbálta összeegyeztetni a tudományt a vallással. Jellemző erre a törekvésre például Wolszky Sándor egyetemi magántanár írása: „Származástani elgondolások a ke-