Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

resztény bölcseletben és a mai élettudományban" (Budapest, Stephaneum nyomda, 1943.). Akik a származástan problémáját csak felületesen ismerik, hajlamosak az egészet Darwin elméletével összekapcsolni. Nyilván csak kevesen tudják, hogy a származástani gondolat a keresztény bölcselettől sem volt idegen. A keresztény természetbölcselők elgondolásai pedig ma is időszerűek, mintegy anticipálták a mai élettudomány szerinti felfogást. Origenes, Athanasius, főleg azonban Szent Ágoston nevéhez fűződik a létcsírák tana (rationes séminales), amely az antik filozófiába nyúlik vissza. E tanítás értelmében Isten az idő kezdetén nem végleges alakjában teremtette meg a világot és főleg ~.z élőlényeket, hanem csak eszmei csírákat, potenciákat helyezett el az ősanyágban, és ezekből fejlődtek ki az alkalmas feltételek elérkeztével a különböző élettelen és élő formák. így a teremtés tulajdonképpen nem egyetlen pillanat műve, és a Hexa emeron leírása csak képletesen értendő: a valóságban minden az ősanyagból és a beléje helyezett létcsírákból bontakozott ki természetes úton. A fajok keletkezése előre megszabott kitervezett folyamat, amelynek egyes fázisait a természet erői csak mintegy előírják, kifejtik, — ez az evolúció szószerint értendő — de semmi esetre sem okozzák. A fajok keletkezésének belső és nem külső okai vannak. Peckham János ferences canterbury-i érsek 1285-ben éppen azon az alapon ítéü el a pápához írt panasziratában Szent Tamás tanait, hogy azok tagadják a létcsírák létezését, és tudjuk azt is, hogy a keresztény bölcseletnek az az ága, amelyet a ferences-iskola máig művelt, s amely éppen a legújabb időkben nálunk is kivirágzott (a szent Bonaventura és Duns Scotus rendszerén alapuló irány) a létcsírák tanát ma is metafizikája szerves részének tekinti. De Aquinói is beleépíti a maga rendszerébe. Eszme (ratio) van ezekben a magvakban, de nem önmaguktól — mivel az anyaghoz vannak kötve —i, hanem eredetük szerint. Aquinói értelmezésében Arisztotelész szellemében az ősanyag (materia prima) és a lényegadó forma (f. substantialis!) szembeállításával az ősanyag passzív, csak képességgé lesz. Nem tar19 Orvostörténeti közlemények 289