Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

ben, amely egyenesen előmozdította a misztikum tiszteletét és félelmét, bátor és példamutató tett volt. így írt erről: „Vannak idők, mikor minden hat, ami mystikus. Ma ilyen időket élünk és az orvosi érzékre való hivatkozás divattá vált. Pedig, aki megnyilvánulásait elfogulatlanul analizálja, annak reá kell jönnie, hogy az, ha nem önámítás, nem egyéb, mint gyors tájékozódásra való képesség, hozzá nem értők szemében sokszor aprólékosaknak látszó jeleknek alapján, képesség, amelynek alapja a tudás, a jó észlelés, kiváló emlékezőtehetségben felgyülemlett, jól feldolgozott bőséges tapasztalat, gyors felfogással párosulva. Aki mást ért alatta, veszedelmesen közeledik azokhoz a „JSSaturheilkünstler"-ékhez, akik maguknak — és akiknek hivőik — majdnem természetfölötti képességeket tulajdonítanak." „A világháború folytán egyensúlyát vesztett világ minden téren hajlik a homályos, a mystikus felé. Más magyarázatát alig lehetne találni annak, hogy újraébredt a hit az »orvosi érzékben**, »orvosi művészetben**, hogy újra fellendülnek kuruzslás, orvosi szekták, s minden ami ezekkel rokon." Korányi a helyes irányban nevelt embereket nem félti, mert a józarii, a természettudományok szellemében iskolázott gondolkodás ki fogja bírni ezt az ostromot. De ahhoz, hogy az orvosi gyakorlat terén kibírja a mai veszélyeztetett generáció is, a természettudományi iskolázásnak ápolása, mélyítése kell. Annak, aki a terápiával, vagy még inkább, aki annak tervszerű és az empíriának szerfölött ritka, véletlen felfedezéseitől független továbbfejlesztésével foglalkozik, annak hinnie kell az életjelenségek determinizmusában, akár él étiek, akár korcsak azok. Hinnie kell abban, hogy az élő természetben, úgy, mint az élettelenben, ugyanazon körülmények között ugyanannak kell történnie, és hogy minden tapasztalat,, ami látszólag ellene szól e hitnek, a körülmények hiányos ismeretére mutat reá és nem a determinizmus elve ellen szól. Korányi hangsúlyozza, hogy egyedül a várakozásnak meg nem felelő tényeknek ez a felfogása serkent a mindig továbbmenő kutató munkára, amelynek fejlődő eredményei mindinkább uraivá teszik a gyakorlat embereit azon folyamatoknak, amelyeknek determiniz-