Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

fenn, ha elhasznált elemei folyvást pótoltatnak, salakjaik pedig állandóan eltávolíttatnak. Ha a salakok a nedvkeringés útján a vesékhez jutnak úgy a veséktől függ, vajon a szervezetből kiválasztják-e ezeket, avagy újból visszajuttatják. Az utóbbi esetben az egész szervezet életkörülményei megváltoznak, amiből folyik, hogy nem csupán a vesék függenek a szervezet egyéb részeitől, hanem ezek is függenek a veséktől." „Oly pathologia, mely a vesék és a szervezet egyéb részei közötti kölcsönhatásokat nem veszi kellőképp figyelembe, nem lehet eléggé széles és biztos alapja a diagnostikának." Világos okfejtéssel mutatja meg Korányi, miért van szükség a funkció mérésére, jelentőségük megértésére. A klinikus és a patológus között szakadék húzódott a múltban. Ennek az oka az volt, hogy az orvos kezdetben nem tudta megállapítani a maga korlátolt eszközeivel, amit a kórbonctan, a hisztológus láthatott. Tapasztalataikat, egyrészt a morfológiai elváltozásokat (szövettan), másrészt a tüneteket (klinikum) rendezgetve, a két kutató-kategória kétféle osztályozásra jutott, amelyeket nem tudtak egyesíteni. A fizikális diagnosztika tökéletesedése végül oda vezetett, hogy a fizikális módszerekkel nyert tüneteket vissza tudták vezetni a bonctani elváltozásokra, és így meg tudták teremteni a hiányzó kapcsolatokat. A vesebetegségek terén ezt a szintézist nem lehet elvégezni, mert a fizikális reagálási módszerekkel úgyszólván nem lehetett a kórbonctani elváltozásokat felfedezni (s tegyük hozzá, még kevésbé a működésbeli változásokat, amelyek gyakran megelőzik az alaktani, szerkezeti elváltozást). Itt következik a vesebetegségekkel kapcsolatosan Korányi gondolkozási módszerének magyarázata: olyan téren, ahol ez így van,, arra kell törekednünk, hogy felismerjük, milyen kapcsolat áll fenn a megbetegedett szervek morfológiai állapota és működésüknek megváltozása között. A vesebetegségek klinikájának is erre kell törekednie. Erre két út kínálkozott. Az egyik, a primitívebb, abban áll, hogy bizonyos morfológiai és funkcionális elváltozások összetartozását empirikusan állapítjuk meg. A másik a kóros működést önálló tudományos