Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

„ . .. büszkén kell éreznünk és hirdetnünk hogy a mi eleink a sumirok jajtestvérei voltak . . ." Végül így fejezi be Méhely ezt az előadást: „Nincs »Magyar Fajbiológiai Intezet«, ezért »eppencsak sejtjük«, hogy a mezőkövesdi matyók, a jehér és jekete kunok, a székelyek, a göcsejiek, a jászok, az ormánsági, a sárközi és mezőségi emberek mintha nem volnának egyformák." „De, Testvéreink azért ne essünk kétségbe; még él a magyarok Istene s nekünk is bíznunk kell, hogy meghallgatja árva népe johászát." Bármennyire alacsony színvonalú, tudatlan és hamis, mégis be kell mutatnunk, hogy az ellenforradalmi korszak történelme, antidarwinizmusa világosan megmutatkozzék. Ezért kell még idéznünk Gáspár 1931-ben kiadott könyvét. (Méhely Lajos és a tudományos faj védelem Magyarországon. Dr. Gáspár János [Bp. 1931. Stephaneum].) Ennek közlése alapján Méhely első fajvédelmi munkája a Horthy-rendszerben „A fajkérdés élettudományi alapjai" című előadás a Magyar Tudományos Akadémia III. Osztályának ülésén 1922. május 22. Közölte a Cél című folyóirat 1926 novemberben). Méhely utolsó munkája: A turáni lovas volt. Gáspár elég világosan kifejti, milyen célokat szolgál a fajvédelem, helyesebben a fajüldözés: „A fajiság korunk egyik uralkodó eszméje lett. Az individualizmus letűnt világának roncsai fölött a kollektív társadalom szemlélet két formája küzd egymással: a marxi osztályelv és a fajközösség elve. Ennek az utóbbinak volt magyar hirdetője a dogmatikus Méhely Lajos." Gáspár 1931-ben már előrevetíti és dicsőíti a német fasizmus kópiáját: „Egy új áramlatról van szó, mely mindenekelőtt elsöpörte a 18-ik század racionalizmusából kisarjadt emberi egyenlőtési hitet s a 19-ik század milieu elméletére támaszkodó nemzeti és nemzetiségi ideát, amit Méhely maga így fejezett ki: »Mindig csak ... a fejlődés szempontjai vezéreltek bennünket, miközben megfeledkeztünk arról, hogy a dolognak saját változhatatlan énjük önmagáért való lényük is van..." (10. old.). „ ... a népek boldogulása vagy balsorsa nemcsak insti-