Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

vakult ember képződése (aki „többszáz" esetet hajlandó bizonyítéknak elfogadni), vagy tudatos hamisító, uszító népellenes műve. Méhely 1920-tól haláláig egy jó évtizeden keresztül vádaskodik, rágalmaz és uszít német, zsidó, román ellen és még az általa „fajrokonoknak elismert" szlávok közül a csehet, vagy a bulgárt sem tekinti egyenlő értékű embernek. Ez a magyar népre olyan tragikus következményekkel járó gondolkodásmód — melyről egyébként Markusovszky 1861ben ezt írta: „Szomorú sors vár hazánkra, ezen érzéketlen, nemzetiségi politikánk miatt. Ezt jövendölöm" — egyre vadabb, értelmetlenebb és uszítóbb írásokban), beszédekben nyilatkozik. Még a legszelídebbek közé tartozik a „Magyarabb Magyarországot" c. írás (1929.), amelyben a magyarországi német fajvédők egyik „nagyjának", Gratz Gusztávnak válaszol Méhely. Eleinte csak téves magyarázatot ad: „A kőszegi járásban lévő Czák (Zakkendorf) és Ludad (Ending), továbbá a pinkafői falvak, a szatmármegyei 35 sváb községhez hasonlóan, teljesen megmagyarosodtak, aminek az az élettani magyarázata, hogy ugy az alpesi fajtához tartozó németség, mint az ugor (kelet-balti) fajtájú magyarság mongoloid, tehát gyökerében azonos fajta, ugy hogy az ilyen fajtaelemeknél nincs meg az a természetes aversió, mely az egymástól távol álló fajtáknál kikerülhetetlen." Itt viszont már a tudománytalanságtól, sőt a valótlanságtól sem riad vissza: „Természetes, hogy a nagy szerologiai távolság által élválasztott fajták (pl. az északi és a magyar, az északi és a zsidó, a magyar és a zsidó stb.) nehezebben keverednek egymással, s emellett az ilyen természetellenes összeköttetés a legtöbb esetben annyira boldogtalan, vagy pedig ivadékaiban annyira selejtes, hogy elrettentő példaként hat a környezetére. Ez az oka annak, hogy pl. Sopron megye északnyugati részén lakó németek, mint Ruszt és Nezsider környékén magam is tapasztaltam, gyűlölik a magyart. S annak is ez az oka, hogy az erdélyi, nagyrészt hosszúfejű, tehát az északi fajtához tartozó szászok és a magyarok közt oly ritkán szövődik házas17* 259