Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

„Olbiában az scythák ábrázolása a mai kisoroszokét, az egyiptomi fellah fiziognomája 5000 év alatt mit sem változott." Az emberiséget egyetlen fajnak (spcies) tekinti, amely három fő válfajra (fajtára) oszlik: a fehérbőrű, a sárgabőrű és a feketebőrű emberfajtára. Későbbiek alfajtákra (alrasszokra) osztódnak. Kiemeli, hogy a kisebb-nagyobb körök egymás fele nem élesen határolódnak el, hanem az emberfajták elmosódva, pontos határ nélkül olvadnak össze, az elrasszok közötti különbségek gyakran alig észrevehetők. Darwin szellemben fogantak az alábbi sorok: „Embertani tekintetben egységes minden tagjában egyforma faj ma már nincsen." Azelőtt ilyen tiszta rassz volt talán a jégkorszak neandervölgyi embere, de ma már más a helyzet. Van egy-egy viszonylag szilárd jelleg, pl. a bőrszín (a feketebőrű nem válik fehérré), valamint a haj (az igazi afrikai négernek sohasem lesz puha, hullámos haja). De a koponyaalkatban, a termet méreteiben és sok más egyéb jellegben a változékonyság igen nagy. A faji különbségek politikai és társadalmi jelentőségének megítélésében Lenhossék messze elmarad Apáthy világos, bátor és humánus, haladó állásfoglalása mögött. Elmélete zavaros, ellentmondásos. Gobineauval szembefordul, de másutt maga is leszögezi: „Vannak magasabb és alacsonyabb, tehetséges és kevésbé tehetséges, aktívabb és passzívabb fajok", majd későbben: „Nem véletlen, nem a külső hatások eredménye, hogy a feketebőrű ember még soha, semmi égöv alatt sem tudott kultúrát teremteni, még rendezett viszonyokat sem; ott sem, ahol maga rendelkezik sorsáról, a hol nincs elnyomva, pl. Haitiban vagy Libériában." Sajnálatos a nagy tudós hiányos informáltsága ezen a területen, amelyen a valóság más, mint ahogyan ez a fenti idézetben szerepel; a tőkés körülmények távolról sem kedveztek egy ilyen kezdetleges állapotban maradt, rabszolgaként elhurcolt embercsoport fejlődésének. Annál különösebb ez a megállapítás, mert ennek ellentmondóan leszögezi: „Lehet, hogy egy a természettől tehetség dolgában dúsabban fölszerelt nép elmaradottabb, kezdetlegesebb állapotban áll előttünk, egy másiknál, mely pedig kevésbé tehetséges, csak azért, mert kedvezőtlen külső körülmények következté-