Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)
(1863—1937.) a neurontan egyik kiváló harcosa, a világszerte ismert morfológus. Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget Lenhosséknák az az írása, mely három hónappal Apáthy cikke után jelent meg (Természettudományi Közlöny, 1918 ápr.) ,,A népfajok és az eugénika" címen. Ebben a tanulmányában lényegében véve ugyanazok a problémák szerepelnek, mint Apáthy cikkében, ,,Az emberfajtáik egyenlőségének, vagy egyenlőtlenségének kérdése, amelyhez még erős hangsúllyal csatlakozik a »felsobbrendű germán faj« jelszavának kritikája." Lenhossék az emberi faj fogalmát darwinista módon határozza meg. Megállapítja, hogy az állatvilággal összehasonlítva, az emberi nem a maga egészében egységes, belsőleg azonban „népfajok", azaz emberi fajták tarka mozaikja. A népfaj (a fajta) olyan embercsoport, amelyet nemzedékről nemzedékre öröklődő hasonló szervezetbeli és lelki tulajdonságok jellemeznek. Lenhossék figyelmeztet arra, hogy nem szabad összetéveszteni a néppel vagy a nemzettel, amelynek jellegei nem a természetből erednek, hanem az emberi pszihéből fakadtak, történelmileg fejlődtek. A nép etikai egység, amely különböző fajtákból is állhat. „A népet közös lakóterület és a közös nyelv, a történelmi múltnak és a jövőre irányuló politikai törekvéseknek közössége, a szokások, az életmód hasonlósága s ezek alapján az összetartozás, az egymással való lelki egység érzése kapcsol együvé." A nemzetet politikai alakulásként jellemzi: nem csak fajilag eltérő, de talán különböző nyelvet is beszél, érzés, életmód, világfelfogás dolgában is különböző, de egy közös állam keretében élő, bizonyos kultúrértékek kapcsával összefűzött népek összessége. Lenhossék tehát ha nem is teljesen pontosan, de élesen elválasztja egymástól a nemzet és a fajta fogalmát, amit fajvédők, későbben a fasiszták állandóan — tudatlanságból vagy szándékosan — összezavartak. Természettudományos szempontból nézve a fajt (fajtát) látja állandó, jellemezhető egységnek, „minden változik, minden ingadozik — mondja Hérakleitosszal —, de ... a faj örök." Mint mondja, Umbriában talált hajdani képek teljesen a mai kelták arcmásait tükrözik,