Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

láspontot foglalnak is el, velejében mégis hűséges követői és szeretői a downi remete korszakos igéinek. Darwin eszméje elevenen él bennünk s által- és általszövi kicsinyke és nagy alkotásainkat, mint a fajformálódás egyetlen ésszerű belátható és tudományosan megokolható magyarázata, mely az élettudomány mai magaslatáról tekintve, itt-ott hézagosnak mutatkozik, de alapeszméjének igazságában érintetlenül áll előttünk. Ez az álláspont teszi kötelességünké, hogy figyelemmel kísérjük mindazokat az áramlatokat, melyek, a mennyiben a darwinizmust támadják, egyúttal a mi legjobb meggyőződésünk ellen irányulnak s ez okból kell szembe szállnunk azzal a hazai irodalmunkban is fölmerült legújabb mozgalommal, mely hangosan hirdeti a darwinizmus megdőltét, a nélkül, hogy bármilyen más, csak némiképpen is elfogadható magyarázattal tudná pótolni azt a nagy eszmét, mely egy félszázad óta minden biológiai kutatásnak világító fáklyája és hűséges kalauza volt." Az élet lényege, az anyagcsere, az átöröklés óriási területe még ismeretlen vidék volt ebben az időben. De már ekkor sem volt helyes Méhely részéről ez a megfogalmazás: „Még mindig megoldatlan maradt az élet jelenségek eredendő indítéka, úgy, hogy ilyen értelemben s eddig a határig nem egészen jogosulatlan a neovitalisták (Wolff, Driesch, Hartmann, Reinke, Pauly, Francé, Wagner stb.) álláspontja. Az élet jelenségei valóban sokkal rejtelmesebbek, semhogy fizikai és chemiai folyamatokkal teljesen kimerítő módon volnának megmagyarázhatók s ezt már maga Darwin is érezte, mert későbbi munkájában nyíltan beismerte, hogy a természetes kiválogatódás hatását sok esetben túlbecsülte, s hogy vannak olyan szervezeti berendezkedések, a melyek sem a természetes kiválogatódás, sem a használat vagy nemhasználat öröklődő hatása által meg nem magyarázhatók." Még jó, hogy ezután mégis elítéli a neovitalizmust: „Ha Darwin eszméje nem is tudja, a mint hogy sohasem is akarta a szerveződés végső okait föltárni, még mindig tudományosabb, mint a neovitalisták zavaros nézetei, melyek abban csúcsosodnak ki, hogy minden szerves folyamat célsze-