Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

ségeire, azonban a Spalaxok törzsfejlődése határozottan ellenkezik ezzel a föltevéssel." Hasonló módszerrel, mint előbb, az egyik Spalax-faj, a Mikrospalaxok különböző vidékek táplálékaihoz való alkaimazkodottságát mutatja be és a klasszikus darwinizmus alapján megállapítja: „Nem képzelhető, élet- és szövettanilag pedig teljesen lehetetlen, hogy ilyen együttműködő, bonyolódott szervek és készülékek már ó l-h olnapr a, egyik nemzedékről a másikra, hirtelen ugrással alakulhattak volna á t." A változást előidéző okok közé a külső és belső ingereket sorolta, valamint a szervek használatának és nem használatának lamarckista elvét, míg szembefordul a szervezetek belső törekvésének gondolatával: „Avagy miféle immanens psychikai tényező szerepére vezessük vissza azt a szervi változást, a midőn az őrlő rágás oldalmozdulatainak, illetve a foggödrök határfalaira gyakorolt mechanikai nyomásnak kimaradásával a fogmeder közfalai elsatnyulnak s ennek következtében a foggyökerek összeolvadnak és fogmedrük együregűvé válik?! Ebben az alakúkban pl. a Spalax giganteus felső zápfogai kétségkívül célszerűen alkalmazkodtak a zúzó rágás követelményeihez, azonban a célszerű alak létrejötte bizonyos mechanikai ingerek kimaradásának a szükségszerű következménye, a mely, minden psychikai tényezőt kizár." Helytelennek, és kora darwinista felfogásának sem megfelelőnek ítélhetjük ma azt a véleményt, amelyet Méhely a következőkben fejt ki az Eimer-féle orthogenezisről, mely szerinte nemcsak helyes, „hanem szintén önként érthető s e mellett semmikép sem áll ellentétben a Darwin-féle természetes kiválogatódással. Nézetem szerint Eimer csak abban tévedett, hogy az orthogenesist a hasznosság szempontjából függetlenítette, holott a szervezet minden, mechanikai okokból létrejött változása már önnönmagában is hasznos r e a c t i o, a mely a szervezetnek az illető viszonyok közt szüksége van, mert csakis az a faj maradhat fenn, a mely a külső ingerek-