Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

nek megfelelő, azokkal egyensúlyt tartó szervezeti változásokat tudott létrehozni." A mű vége felé viszont helyes, a fentiekkel szembenálló véleményt nyilvánít a reakció hasznosságáról: „Megengedem, hogy a mechanikai okokról létrejött változás, a mennyiben határozott törvényszerűséggel következik be s az adott viszonyok közt az egyedül lehetséges, az egyén szempontjából sok esetben cz él szerű reactio, ámde azért a faj szempontjából még nem kell hasznosnak is lennie, mert a f a j egyénei ugyanarra az ingerekre különbözőképen felelnek s a különböző irányzatú egyének közt beálló küzdelemben azután a természetes kiválogatódásnak kell eldöntenie, hogy melyik reactio felel meg leginkább az életföltételeknek, vagyis melyik biztosítja a faj fennmaradását." A változások korabeli magyarázatát tömören a következőkben foglalja össze: „Darwin műveinek számos helyén maga hangsúlyozta, hogy a természetes kiválogatódás nem magyarázza meg a változóságot, sőt maga tiltakozott ellene, mintha a selectio változóságra vezetne, holott csak olyan változások fenntartását foglalja magában, a melyek a szervezetnek sajátszerű életviszonyai közt javára válnak. Még határozottabban mondja egy másik művében: »A természetes kiválogatódás működése teljesen attól függ, a mit tudatlanságunkban önönmaguktól való vagy véletlen variatióknak nevezünk«." „Már a megelőzőkben rámutattam, hogy a variálás okát a csíraplasma csekély eltéréseiben kell keresnünk, a melyek különféle belső és külső ingerek befolyására vezethetők vissza. A kiválogatódás tana azonban mindezt nem kutatta, hanem a variatiókat adottaknak tekintette, úgy, hogy a természetben elénk tárulnak s ezeket beállította a létért való küzdelem gyújtópontjába, a melynek következménye a természetes kiválogatódás, vagyis a legmegfelelőbbnek a fennmaradása." Egy év múlva Méhely ismét kiáll a darwinizmus mellett ,,A darwinizmus mai állása" c. írásában (Természettudományi Közlöny, XIII. kötet, 1910. február 1.). Megállapítja, hogy szá-