Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

nek ivadékai bizonyos kényszerítő külső okok következtében a földalatti életre kezdtek átmenni s idők folyamán teljesen a földalatti élethez alkalmazkodván, külső fülüket, szemüket és farkukat elvesztették, de a túrás és rágás műszereit annál tökéletesebben fejlesztették ki. Mindez valószínűleg már az Alsó Pliocenben történt, mert a Felső Pliocenben már ott találjuk a Prospalaxpriscus-t, a mai Spalaxok közvetlen ősét." Végül egy általánosabb logikai bizonyítékot is felvet nézetének alátámasztására: „Ha a független fejlődés szerint folyt volna le a fajkeletkezés, akkor ennek minden S p ala x-f a j r a nézve mindannyiszor kül ö n-k ül ö n kellett volna ismétlődnie, ami teljes képtelenség, mert a faj átalakulásának minden lépését a környezeti viszonyok bizonyos akkori állapota kényszeríti ki, már pedig a föld történetében már egyszer elmúlt állapotok sohasem ismétlődnek teljes azonossággal, tehát azok a külső okok sem ismétlődhetnek mindannyiszor, a hányszor egy-egy Spalax-faj létrejött." A darwini lassú, fokozatos fejlődés fogalmát védelmezi ezután a korai mutációs elmélettel szemben: „Egy negyedszázadnál hosszabb időre terjedő rendszertani tanulmányaim során talán sohasem éreztem át annyira azt a Lamarck szavaiban rejlő mély igazságot, hogy a faj fogalmát mesterségesen vittük bele a természetbe, mint a midőn a Spalaxok alakjainak rendszertani értékét iparkodtam megállapítani. De Vries nézete szerint »a f a j ok hirtelen, minden átmenet nélkül jöttek létr e« az ő kultúráiban, föltehető tehát, — úgymond — hogy általában a természetben is ekként keletkeznek; nem lassanként, a külvilág hatása alatt s ehhez fokozatosan alkalmazkodva, hanem egy ugrással, a környezettől függetlenül. Látjuk, hogy De Vries a tenyésztési kísérleteinek eredményeit csak mint föltevést viszi át a szabad természet jelen-