Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok (1945-ig)

tát írta le, hanem csak az alkalmazkodottságot állapította meg, hiszen az ő korában még nem ismerte a tudomány az öröklési folyamatokat. Darwin ezért nyúl lamarckista magyarázathoz, bár nem látja azt kellően bizonyítva, sőt néha ellentétes irányú bizonyításokat említ. „. . . e következtetés alátámasztására nem sikerült világos bizonyítékot szereznem, másfelől pedig nyomós érveket lehet felhozni ellene . . ." A másik terület, ahol a darwinizmus fogalma bizonytalanná kezdett válni: a természetes kiválasztódás tana. Egyre többen hangoztatták ugyanis azt, hogy a fajok fejlődését a természetes kiválasztódás nem tudja kellően magyarázni, mert új tulajdonságokat a természetes kiválasztódás nem tud előállítani, csak a meglevőkből, a valamilyen módon már megjelent tulajdonságokból elpusztítani az alkalmatlant és életben hagyni az életrevalót. Jelentős, a biológia területén messze túlmenő harcokhoz vezetett az, hogy Darwin egyes tételeit, amelyek az élővilágra általánosságban vonatkoztak, az emberre, helyesebben mondva az emberi társadalomra alkalmazták. Ennek célja az volt, hogy a tőkés rendszer súlyos problémáit, váltságait, munkanélküliségét és háborúit, a gyarmatosítást és a dolgozók kizsákmányolását valamiféle természeti törvénynek tüntessék fel. Ez a szociáldarwinizmus, amely a maithusi tant abszolutizálta, a létért való „harcként" a létért való küszködést értelemzte. A szociáldarwinizmus objektív kihatásait és mozgató rugóit jól jellemzi az a tény, hogy 1900-ban Alfred Krupp 30 000 márkás tiszteletdíjat tűzött ki a következő kérdés feldolgozására: ,,Mit tanulunk a leszármazási elméletből a belpolitikai fejlődés és az államok törvényhozása viszonylatában?". Az eredmény egy 10 kötetes mű volt, amely a 9 legjobb pályamunkát tartalmazta;, „Természet és állam, adalékok a természettudományos terveinek 40 év múlva kellett. Pl. ilyesmi: „a jégkorszak megsemmisítette az európai emberiséget, és a fennmar adottakból társadalomtudományhoz" címmel. Egyébként Ammon volt az első (1893-ban), aki a szociáldarwinista hangot megütötte ,.A természetes kiválasztás az embernél" című könyvével. Ebben