Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

mekre — más, talált gyermekhez hasonlóan — az árvagyám ügyelt, segélyezte és nevelésével is törődött. A terhességre gyanús nőket akaratuk ellenére nem volt szabad megvizsgálni, mert az megszégyenítő. (Hiv. lev. XV. k. 199. old.) A bába köteles reájuk ügyelni, s a gyermekágyuk idején — ezen időszakban —- a község segíti őket. Itt is hangsúlyozza az utasítás, hogy az apa bevallására nem szabad őket kényszeríteni. (1788. szept. 24. Hiv. lev. XV. k. 326. old.) Mai értelemben vett szociális juttatásokról természetesen néni lehet ebben a korban beszélni, mégis meglepő és figyelemre méltó, hogy egy 1788. szept. 14-i rendelkezés szerint a gyermekágyas asszonyok télen 4 hétig, nyáron 2 hétig a szülés után ki ne menjenek a házból, és erre a papok, orvosok és bábák figyelmeztessék a népet. (Hiv. lev. XV. k. 324—25. old.) Tudjuk más rendelkezésekből, hogy milyen szigorúan fogták a néhány napig nem dolgozó munkaképes férfiakat, de még a leányokat is. Még elzárással is lehetett őket munkára kényszeríteni. Dicséretes dolog ilyen viszonyok között a munkáskézben szűködködő kiskunoknál az asszonyokat védő eme rendelet. ° A gyermekágyas nőkkel való fokozott törődés az érzelgős és nem éppen rosszindulatú Mária Terézia uralkodónő vesszőparipája volt, (Erről bővebben olvashatunk Hóman—Szekfű: Magyar történet c. mű IV. kötetében.) Az 1810. évből találhatunk sok haladó intézkedést, de már 1788. febr. 22-i kelettel is azt olvassuk, hogy a nehezebb szülés előtt álló nők azonnali orvosi segítséget kapjanak a megyei orvostól vagy sebésztől, aki idejében tud „császármetszést" végezni, s a gyermeket meg tudja menteni, még az anya halálának árán is. Első látszatra megdöbbenünk e kétes értékű eredményen, amely az anya feláldozásával jár, de tudnunk kell, hogy itt nem a mai értelemben vett császármetszésről lehetett szó, amikor az anya és gyermek megmenthető, hanem olyan szerencsétlen esetekről, amikor az anya mindenképpen elpusztul. A rendelkezés egyébként bírálólag jegyzi meg, hogy sok operátor nem ért ehhez a műtéthez, és ezért az anya és a gyermek is meghal. (Hiv. lev. XV. k. 77. old.) 8 Orvostörténeti, közlemények 113