Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)
Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban
Az 1810-es években már szülészeti felszerelésekre is gondolnak a Kiskunság vezetői: „Szülő-székről" olvasunk, amely rendszeresítve lett az asszonyok érdekében, megszüntetve az eddigi hiányosságot. Ilyent a jászkun megyék mindegyikében be kellett szerezni, Pirchler Taddeus megyei orvos indítványára. (Hiv. lev. XXIII. k. 625. old.) Sajnos, nem tudjuk közelebbről, hogy milyen célt szolgált és hogyan nézett ki ez a felszerelés. Szülészeti beöntő eddig hiányzott, és marhahólyagot használtak, amely azonban gyakran kirepedt. Most már a megye részére be kellett szerezni 25 nagyobb és 25 kisebb „klisztért", és a velük való kezelést a bábák végezzék, a szegényeknek ingyen. (Hiv. lev. XXIIII. k. 136. old. 1810. ápr. 10.) Ami pedig a bábák megélhetését illeti, arra nézve már 1792ben történt intézkedés: adómentességüket elismerik, tehát öszsze sem írják őket a „districtusokban" a „conscriptio" alkalmával. De mentesek egyéb közterhek alól is„ mint pl. a katonai beszállásolás s a közmunkák. Mindez igen nagy szó volt a kunoknál, ahol pl. a közmunkában fuvarral, gyalogmunkával vagy pénzzel való részvétel a fejlődés jelentős tényezője volt. (Hiv. lev. XXIV. k. 136. old.) Ugyanakkor néhány évvel korábban fizetésemelésük iránt előterjesztett kérésüket a hatóság nem teljesítette, mondván, hogy legyen nekik elég a gyermekágyas asszonyoktól járó 21 krajcár és egy kenyér. Ezt a szűkmarkúságot nem igen értjük, mert emlékezünk, hogy már 1812-ben egy-egy szülés után a szokásos kenyéren kívül 1—1 forint jár nekik. Igaz, hogy az idézett rendelkezés hivatkozik a „nehéz időkre", s megjegyzi, hogy jár nekik a községtől a több-kevesebb búzajárandóság is. Ne feledjük, hogy a XVIII. században még nem ment ki a divatból a terménygazdálkodás, könnyebben esett, ha az alkalmazottak legalább részben természetbenit kaptak, amely szokás teljes mértékben később sem szűnt meg, sőt kisebb mértékben még ma is fennáll. (Hiv. lev. XXI. k. 677. old.) Ezzel rövid képet alkottunk egy igen érdekes kor — az ún. reformkor felé haladó, a sötétségből a világosság felé tapogatózó korról, arról a nehéz, küzdelmes életről, amelyet élniök