Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

Ugyanebben az időben már hirdeti magát a kiskun területen egy fővárosi szemorvos is, ajánlva magát a közönségnek, hívásra bárhová elmegy. (Hiv. lev. XIX. k. 81. old.) Abból, hogy pl. szemész-specialista 1796-ban csak a fővárosban tud megélni, fogalmat alkothatunk a korabeli orvosi igényekről. Az ugyanis nem valószínű, hogy az emberek sokkal egészségesebbek lettek volna, mint ma. —• a halálozási arányszám és az életkori statisztika az ellenkezőre utal — csupán az orvos iránti igény és talán az anyagi megközelíthetőség vo^ alacsonyabb fokú. Az is tény, hogy súlyosabb betegség esetén a család inkább fordult a paphoz, mint az orvoshoz. 1801. május 25-én olvassuk (Hiv. lev. XXI. k. 168. old.), hogy az elmebetegek a bécsi „Bolondok Házába" küldendők. Ezek akkor is nagyrészt gyógyíthatatlanok, de szomorú, hogy másfél évszázad előtt ilyen intézet még az egész országban hiányzik! Az első kiskun kerületi orvos megjelenésétől 33 évnek kell eltelnie, amíg (1826. március 24-én) két kerületi tisztiorvost rendelnek az alsó és felső kerületekbe, akik nincsenek alá- és fölérendeltségi viszonyban, hanem önállóak, s akiket „Ö. cs. Kir. Fő Hercegsége" engedélyezett. (Hiv. lev. XXVII. k. 23— 24. old.) Az, hogy nagy az orvoshiány, hogy a javadalmazás szerény és a dolga rengeteg és hogy a lakosság bizalmatlan, még hagyján. Az is érthető, hogy idő kell ahhoz, amíg az elmaradott nép különbséget tud tenni orvos és kuruzsló között. De szomorú az, hogy egy 1812-es feljegyzés szerint a megyei orvos sérelmezi, hogy sok helyen a bírák (elöljárók) nem veszik figyelembe az orvosi rendelkezéseket, és nem hajtják azokat végre. Utasítást is kapnak az elöljárók, hogy ezek a sérelmek szűnjenek meg, és ha a jövőben ismétlődnek, a közönség elé vihetők. (Jászberény, Hiv. lev. XXIV. k. 28. old.) Ugyanebből az évből olvasuk, hogy amíg a tanítók a nagy drágaság miatt fizetésemelést kérnek és kapnak — kétszeresét az eddiginek, bár csak egy évre —, s míg a bábák (négyen) szülésenként 1—-1 forintot és régi szokás szerint 1<—1 kenyeret kapnak, a felektől — ugyanakkor a közterhektől, katonai be-