Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 31. (Budapest, 1964)

Dr. Donáth István: A közegészségügyi viszonyok a Kiskunságban

szállásolástól, közmunkáktól is mentesek —, arról nem olvasunk, hogy végre az orvos mostoha sorsán is változtatás történt volna. Végül meg kell említenünk az igen fontos halottvizsgálati kötelességet is. Hátborzongató történetek maradtak ránk a középkorból a tetszhalottakról, akiket elevenen temettek el, s már kezdettől fogva utasítva vannak a papok, hogy halottvizsgálat nélkül senkit el nem temethetnek. Kiskunhalas városa külön is meg van bélyegezve (Hiv. lev. XVI. k. 369—370. old.), mert olyan friss sírgödröket nyitottak fel orvos megkérdezése nélkül, amelyekben a hulla még fel sem oszlott, s itt külön is elő van írva, hogy a hirtelen halállal elhaltakat az orvos vizsgálja meg két tanácsbelivel, nem erőszakos halállal haltak-e meg? A halottvizsgálat tehát már a XVITI. században kötelező a Kiskunságban, enélkül senkit nem szabad eltemetni. (Sajnos az 1920-as években nemegyszer előfordult az elmaradott tanyavilágban e régi rendelet megszegése!) Egy másik esetben maga a nádor külön is felhív ennek betartására: bizonyos Halász Ferenc felesége halt el Halason, de a pap halotti ellenőrzés nélkül temette el, nem kért bizonyítványt. Ez törvénytelen volt, bár „a megjelölt asszony igen gyakran fulladozott az anya méhe felnyomulása miatt." (1817. VII. 28. Hiv. lev. XXV. k. 225—26. old.) íme, így festett az orvos munkája, anyagi és erkölcsi megbecsülése a Kiskunságban 1732—1830 között. '-. 1 Gyógyszerek — gyógyszerészek Érdekes, hogy amíg az orvosok zömét a tanulatlan, félig képzett felcserek képezik, addig kezdettől fogva törvény, hogy gyógyszerész csak egyetemet végzett személy lehet. Ez persze vonatkozott a Kiskunságra is. A nagy távolságok miatt a „chirurgusok" és maga a megyei orvos volt kötelezve arra, hogy házi gyógyszertárat tartson, ez a gyakorlat kis helyeken ma is fennmaradt. Meg kellett vizsgálni időnként a megyei orvosnak, hogy el vannak-e különítve