Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Grynaeus Tamás: Gyógynövényárusok Szeged piacain

E nagy idő és térbeli hézagokat elszórt néprajzi és nyelvészeti datok hidalják át: Raymann Ádám 1730-ban, latin nyelvű munkájában írja [lö/c] : „A Tisza környékén lakó köznép, amely a széltében elterülő mezőkön éveken át szokta legeltetni barmait (vagyis: a pásztorok; G. T.) .. .az ürmöt... tapló módjára használja." Csapó József (1775) írja: „XJrömtaplót ...a pusztákban... a fekete ürömből készítenek" [15/d.]» Veszelszki Antal 1798-ban ír [15/d] az alföldi pusztákon használatos ürömtaplóról; Rapaics említ egy 1931-es adatot az Érmeilékéről is [15/d]. Legújabban Nagy Czirok László : Pásztorélet a Kiskunságon c. művében olvashatjuk: „A taplót nyáron gyűjtötték... Szívesen használták a pd/cataplót (vö. ezt az alábbi XVII. sz.-i adattal!), páklyát is. A gyékénybuzogányok belsejéből gyűjtögették... " [15/c]. Valamilyen gyopár nevű növényt is használtak valószínűleg már igen régóta — tapló készítésére. Az erre vonatkozó nyelvészeti adatok és nyelvemlékek napjainkig, megszakítás nélkül kimutathatók : mandzsu : jarin írod. mongol: jiyar (ji'ar); török : ji'par [15/f]; kirgiz: dzypar; magyar: gyopár. De megfelelői („különféle erősszagú növény" jelentéssel — vö. evvel az ürömfélék átható, erős illatát!) kipcsak és turki típusú nyelvekben és feliratokon is megtalálható. A magyarba valószínűleg valamely török nyelvből, a honfoglalás előtt került [15/g]. Helynévben már- 1346-ban szerepel: Gyparthetew (OklSz). A schlägli szójegyzékben (1400 — 1410): gopar ; a század végén a besztercei szószedetben: gyopár, majd 1493-ban a Gyopáros helynévben (OklSz) fordul elő. 1520 körül a Teleki kódexben ezt olvassuk: „Olvassad szenteknek életeket, és tanulságokat, hogy innét ájtatosságra gyaponjil." Utóbb Szenczi. Molnár Albert szótárában, majd Fuschsius Leonhardus Commentariusának a szegedi ferencesek könyvtárában őrzött egyik glosszájában találkozunk vele (XVII, sz.): „Typha — Páka both, Gikin, Boit ez gikin" [15/gy ] ; tovább Baróti Szabó Dávidnál : „gyopártapló, fűnek neme, melyet ha megszárítanak, könnyen beleakadt a tűz [ 15/h ], végül Dugonicsnál: „tüzellőire Gyopár-taplóját