Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)
Dr. Balogh János: Az Új Szt. János Kórház keletkezésének főbb adatai
el. Határozatilag kimondották: „...a tudomány és közegészség követelményeinek és a modern igényeknek teljesen megfelelő, de emellett minden fényűzés mellőzésével új kórház építessék". Ekkor már a tanácsi szervek mögött igen jelentős munka állott. A tanácsi hivatalnokokból és közgyűlési tagokból alakított bizottmányok sorba járták a budai hegyvidéket és kerestek az új kórház számára helyet. A hírlapokból a nagyközönség is tudomást szerzett az új kórházról. 1887 októberéig 11 jelentős ajánlat érkezett a fővárosi tanácshoz, amelyekben kisebb-nagyobb telekkomplexumokat ajánlottak megvételre. Az ajánlatok egy része a Déli pályaudvar környékéről érkezett, egy része a mai Győri út környékéről, más része pedig a mai Nagyenyed utca, Kékgolyó és Alkotás utca közötti, akkor még üres telkekre vonatkozott. A telkek kijelölésére Gottlieb főorvosból, Lechner főépítési igazgatóból, Rupp közjegyzőből, Ludvik Endre János kórházi igazgató főorvosból, az 1. és II. ker. elöljáróiból, valamint számos bizottsági tagból bizottmányt alakítottak, akiknek néha valóságos turista kirándulást kellett tenni, mert pl. a mai Fillér utca, amelyet akkor is így hívtak, még csak bozótokkal szegélyezett hepehupás vízmosás volt. A Déli Vasút környékét hamar elvetették, féltek a füsttől és a vonatok zajától és így három hely körül alakult ki nagy vita. Az egyik a Retek utcai telekcsoport volt, a másik az ún, külső Városmajor utcában, körülbelül azon a tájon, ahol a mai IV. sz. Sebészeti Klinika van, a harmadik telekcsoportot a Kútvölgyi dűlőben vették szemügyre. Budának ez a része ebben az időben egészen más képet mutatott mint ma. A Déli pu. környékén és a külső Városmajornak nevezett részben kertészetek és üres telkek voltak, itt-ott egy-egy nyári lakkal. A hegyoldalakon mindenhol virágzó szőlőskerteket telepítettek. 1875-ben a szőlősgazdák bizottsága jelentette pl., hogy a Kútvölgyi dűlőben Haszmann József 3 hold és 400 négyszögölnyi telkén a talaj minősége kitűnő, holdanként 30 akó bort ad közepes esztendőben, a telek értéke 8000 forint. Egyetlen hátránya, hogy a vízár a tavaszi felhőszakadások idején elég nagy károkat szokott okozni. A telekszemle 1887 novemberében fejeződött be. Bár ekkor már óriási anyag gyűlt össze, mégis a hely kérdése teljesen bizonytalan volt. Gebhardt városi főorvos azon aggodalmaskodott, hogy a beérkezett ajánlatok jogi szempontból nem kifogástalanok
