Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Balogh János: Az Új Szt. János Kórház keletkezésének főbb adatai

kórház sem volt elegendő, mert a nádor udvari orvosának 1838ban közölt adata szerint, az ekkor már nyolc kórteremben 100 betegágy volt. 1846-ban hallunk először erről a kórházról, mint Szt. János Kórházról, amely nevét még a régi lövöldéi időkből a kórház előtt álló mintegy 4 méter magas szobortól nyerte, mely Nepomuki Szt. Jánost ábrázolta. A betegek orvosi ellátását a mindenkori városi főorvos végezte, a sebészi teendőket az 1820-as és 1830-as években Menner Antal sebész látta el. 1847-ben már elvétve férfi betegeket is ápolnak a kórházban, 1849 májusában a honvéd seregek ostromolták Budavárát és ezért a kórházba igen sok sebesült honvédet vettek ápolás alá. A Szabadságharc után csendes, munkás esztendők következtek. 1869-ben kitelepítik a városi szegényházat. A kórházat bővíteni kellett, a lakosság körében ugyanis a kórháztól való idegenkedés eloszlott és az igények növekedésével még a kórház fokozatos bővítése nem tudott semmiképpen lépést tartani. 1872-ben a két várost egyesítették és ezzel a kórház életében elkövetkezett az utolsó időszak. A kórház szervezése ekkor már hasonlított a mai kórházakéhoz. Külön igazgató vezette és nem a tisztifőorvos. Osztályokra tagolódott, megszabott létszámú orvosi és ápolónői gárda gyógyította a betegeket. A kórházzal sok baj volt. Eltekintve az 1872-es nagy kolerajárványtól, szűknek bizonyult, sokba került, az egyre növekvő forgalmat nem tudták lebonyolítani. 55 esztendő alatt (1838—1893) az ágylétszám 100-ról 234-re emelkedett és 1893-ban, amikor még teljes befogadóképességével működött a régi János Kórház, 20 kórteremben 6 orvos látta el a betegeket, évente 4—5000 beteg volt a forgalom. 1893-ban a kórház költségvetése 135 000 forintot tett ki. Az 1880-as évek elején sok szóbeszéd esett a városi tanácsban arról, hogy a kórházat alaposan ki kellene bővíteni. A város vezetői, hivatalnokai véget-hosszat nem érő tárgyalásokat folytattak, tanulmányozták a kérdést, fontolgatták a lehetőségeket: bővíteni vagy újat építeni? Hosszú vajúdás után végre megszületett a régóta várt döntés. 1887. június 28-án Budapest fő és székváros töt vényhatóságának közgyűlésén a tanácsi bizottmányok terjedelmes előterjesztéseinek megvitatása után a kibővítés terveit a közgyűlés végleg elvetette és 1887. évi 534. sz. határozatában 300 ágyas új kórház építését rendeli