Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Balogh János: Az Új Szt. János Kórház keletkezésének főbb adatai

dalmi elesettség vitte rá a legszegényebb embereket arra, hogy betegségükben a kórház falai között keressenek gyógyítást. Nevezetes korszaka volt a kórháznak az a hat esztendő, amelyet a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem töltött falai között. A magyar orvostörténelem ismert személyiségei Plenk, Schoretits, tanítottak és dolgoztak a kórházban. Az évtizedek múlásával nemcsak Buda lakossága nőtt, de a korszellem is kezdett változni. A megszaporodott lakosság, a sok átutazó sürgető szükséggé tette a kórház kibővítését. Kezdték felismerni a kórházak közegészségügyi jelentőségét is. Kalmár'ff

y Ignác városbíró volt a legkiemelkedőbb egyénisége annak a harcnak, amely szívós kitartó küzdelem után azt eredményezte, hogy 1819. október 13-tól 1820. szeptember 14-ig terjedő tizenegy hónap alatt emeletes épületté fejlesztették a kórházat. Ekkor már a kórház közel 30 000 forintnyi alapítványi vagyonnal rendelkezett, s az építésben tevékeny részt vettek a budai céhek és egyes polgárok, akik munkával, nyersanyag adományokkal járultak hozzá a költségekhez. Ekkor még sok bizottsági ülésezésre, tárgyalásra, pályázatra nem volt szükség. Ha a polgárokat meggyőzték egy középület szükségességéről, és a polgárság elhatározta annak felépítését, nem sokat tanakodtak, hanem nekifogtak és az épület hamarosan elkészült. 1820. szeptember 14-én nagy ünnepséget is tartottak és még ugyan abban az esztendőben maga a király is meglátogatta, végigjárta az új kórházat. Mint ismeretes ez az épület ma már nem áll, helyén a Széna téren kis parkírozott rész és MA VAUT állomás van. Történelmi forrásainkból azt is tudjuk, hogy a régi János Kórház terjeszkedésével lassanlassan kiszorította a helyéről a budai polgári lövőegyletet. A régi polgári lövőegylet (Schusstadt) emlékét ma már egykori épületének maradványa őrzi, a mai Ipari Tanuló utcában. Valamikor ez az épület is a kórház szerves részét alkotta. Sajnos a rendelkezésre álló eredeti forrásokból, de Guszman kiváló művéből sem lehet megállapítani, hogy az 1820-ban megindított új kórház mekkora ágylétszámú volt. 1822-ben az első emeleten elhelyezett szegényházban 8 férfit és 3 nőt gondoztak. A földszinti kórtermekben női betegeket helyeztek el, s ezért a kórház 1846-ig mint városi női kórház szerepelt. Az első kórházi esztendőben 173 beteget ápoltak. Űgy látszik azonban, hogy ez a