Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól

A következő fejezet a „Fontos Jegyzések az egészségrül, nyava­lyárul és halálrul." Bevezetőben néhány okos megállapítást tesz, pl.: „Az egészség legfőbb java az embernek, a kincsek és koronák semmik hozzá képest, az egészséges marhapásztor boldogabb a nyavalyás feje­delemnél , •. Kicsoda rajzolhatta le az egész háznak nyomoru­ságát, mikor az egyetlen egy házigazda betegen fekszik, kicsoda a jól nevelt gyermekeknek keserűségét, ha apjuk nyavalyában szen­ved. „Majd később a fejezet 4. oldalán így folytatja: „Drága kincs az egészség, olyan könnyen el is veszthet. Legnagyobb ellensége maga az ember nem ugyan természete által, hanem rendetlen indulatai által, mellyek a józan észnek világát sokszor eloltyák. Az ételben és italban, de kivált a bujálkodásokvan való mértéktelen­kedés, ugy szinte a harag, a henyélés, az ijedés, az irigykedés ron­gálják." Majd a továbbiakban így folytatja két oldalon át az elmél­kedést és eképpen fejezi be: „Az ember olyan állat, amelynek hirtelen hangulatváltozása, fájdalma, vagy egyes orgánumainak megbetegedése nem is csupán azon szervezeti részben okoz bajt, hanem bizonyos utakon még az agyvelejébe és gerincvelejébe is bele­szolgál (i)r Néhány oldallal később, pontosan a 146. oldalon ez a fejezet következik: „A tehénhimlőrül és annak beoltásárul. Hogy minden embernek kell himlőzni, azt régen tudgyuk; hogy pedig egész tartományok még most is egészen szabadok a' himlőiül, hiteles tanul bizonyíttyák. A' históriábul még az esztendőknek számait is tudgyuk, mellyekben a' himlő egynehány tartományokba bevi­tetett, mellyek azelőtt rolla semmit sem tudtak. Krisztus Urunk­nak születése után való 1000-dik esztendeig a' mi Európánk a' himlőt nem ösmerte. A' 12-dik században hozták azt tartományiba zsiábul a keresztes katonák. Majd 100 esztendeig Európának csak éjszaki részét pusztította döghalálos himlő, minekelőtte déli részeire is átalhatott. Nem lehetett tehát a veszedelmes nyavalyát Európábul ismét kiirtani és tartományainkban oly ösmeretlenné tenni, mint valaha volt. A mibül az következik, hogy tisztelnünk, böcsülnünk és áldanunk kell mindazokat, akik ebben fáradoztak. A mi Országaink képesek több más ragadós nyavalyáknak elter­jedését megakadályoztatni, amint a tapasztalásból tudjuk, miért

Next

/
Thumbnails
Contents