Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)
Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól
A következő fejezet a „Fontos Jegyzések az egészségrül, nyavalyárul és halálrul." Bevezetőben néhány okos megállapítást tesz, pl.: „Az egészség legfőbb java az embernek, a kincsek és koronák semmik hozzá képest, az egészséges marhapásztor boldogabb a nyavalyás fejedelemnél , •. Kicsoda rajzolhatta le az egész háznak nyomoruságát, mikor az egyetlen egy házigazda betegen fekszik, kicsoda a jól nevelt gyermekeknek keserűségét, ha apjuk nyavalyában szenved. „Majd később a fejezet 4. oldalán így folytatja: „Drága kincs az egészség, olyan könnyen el is veszthet. Legnagyobb ellensége maga az ember nem ugyan természete által, hanem rendetlen indulatai által, mellyek a józan észnek világát sokszor eloltyák. Az ételben és italban, de kivált a bujálkodásokvan való mértéktelenkedés, ugy szinte a harag, a henyélés, az ijedés, az irigykedés rongálják." Majd a továbbiakban így folytatja két oldalon át az elmélkedést és eképpen fejezi be: „Az ember olyan állat, amelynek hirtelen hangulatváltozása, fájdalma, vagy egyes orgánumainak megbetegedése nem is csupán azon szervezeti részben okoz bajt, hanem bizonyos utakon még az agyvelejébe és gerincvelejébe is beleszolgál (i)r Néhány oldallal később, pontosan a 146. oldalon ez a fejezet következik: „A tehénhimlőrül és annak beoltásárul. Hogy minden embernek kell himlőzni, azt régen tudgyuk; hogy pedig egész tartományok még most is egészen szabadok a' himlőiül, hiteles tanul bizonyíttyák. A' históriábul még az esztendőknek számait is tudgyuk, mellyekben a' himlő egynehány tartományokba bevitetett, mellyek azelőtt rolla semmit sem tudtak. Krisztus Urunknak születése után való 1000-dik esztendeig a' mi Európánk a' himlőt nem ösmerte. A' 12-dik században hozták azt tartományiba zsiábul a keresztes katonák. Majd 100 esztendeig Európának csak éjszaki részét pusztította döghalálos himlő, minekelőtte déli részeire is átalhatott. Nem lehetett tehát a veszedelmes nyavalyát Európábul ismét kiirtani és tartományainkban oly ösmeretlenné tenni, mint valaha volt. A mibül az következik, hogy tisztelnünk, böcsülnünk és áldanunk kell mindazokat, akik ebben fáradoztak. A mi Országaink képesek több más ragadós nyavalyáknak elterjedését megakadályoztatni, amint a tapasztalásból tudjuk, miért