Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)
Dr. Bencze József: A magyar kalendáriumok orvostörténeti vonatkozásairól
A Betegségekrül" így kezdődik: „A tsillagnéző vélekedése szerént a jelenlevő esztendőnek Telje, főképpen vége felé sok oldal gyakást, belső kelevényeket, hagymázatot, kórságos szüv röttögést és belső részeknek nehézségeit okozni és szerezni fog az Emberek közül/' Folytatólag azután hosszan tárgyalja ezeknek a betegségeknek gyógyítását. Megemlítjük, hogy az „oldal gyakás" nem más, mint „szegedés szúrás" vagy pleuritis. XIX. század. Más okos tanácsok vannak a „Száz Esztendőkre Szóló Újjólag fordított, kijobbított, megöregbített Kalendárim"-ban, amely 1805-ben jelent meg Eggenberger József könyvárus kiadásában. Ennek 132. oldalán „Az embernek természetérül és mértékleteirül avagy temperamentumaim!" című fejezet sűrűn nyomtatott 5 és fél oldal, a bevezető része igy hangzik: „Amaz állatok között, amelyeket ösmerünk, az ember a legnemesebbik állat, az alkotmányok különböző garádicsai közt a legfölségesebb ... testére nézve az állatok neméhez < s kiváltkép a szoptatósokhoz közelit, de lelke által minden más állati alkotmányiul különbözik ... de azért testére is különb amazoknál, mert tagjai és minden részecskéi finomabbak, mesterségesebbek, alkalmatosabbak." Miután hosszan részletezi az emberi és állati különbségeket, rátér az ember ismertetésére: „A legújabb medicinadoktorok" szerinti Összefoglalásra. „De bármennyifélék is legyenek a vegyületek, az orvosok még nem ok nélkül csak négy fő és szembe tűnő felekezetre vonnyák azokat összve, a többiekre ugy tekintvén, mint ezeknek alosztásaira. E négy vegyületet ők temperamentumoknak, avvagy természetmértékleteknek nevezik. Az Első a vérmérséklet, awagy a vérmes temperamentum. A másik a nyálmértéklet, avvagy a puhatemperamentom. A harmadik az epemértéklet, a negyedik pedig a feketeepemértéklet." Folytatólagosan ismerteti a különböző temperamentumok ismertető jeleit: arcszín, mozgékonyság, hanghordozás, tudományokban való elmélyedés, gyönyörök keresése, asszonyi népekkel való kedveskedés, hidegrázásra való hajlam, a bőr külső betegségeire való hajlamosság, bőrszín, ingerlékenység, türelmesség, haragvás, hevülékenység, hangulathullámzás stb. szerint. A temperamentumok fejezetei végén egyetlen sorban azért oda írja, hogy „Alkalmatos-é a köpölyözésre és érvágásra, vagy sem."
