Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Könyvismertetés - Arrabona 4. (A Győri Múzeum évkönyve) (Kőhegyi Mihály)

Arrabona 4. A Győri Múzeum Évkönyve 1962. Szerk.: Uzsoki András, Győr L962, 228 1. (Győr —Sopronmegyei Nyomda.) Örvendetes jelenség, hogy fellendülő kulturális életünkből a vidéki múzeumok is részt kérnek és vállalnak. A Győri Múzeum Évkönyve bizonyíték arra, hogy a múzeum egy város, sőt ezen túlmenően távolabbi területek tudományos életének irányítására, összefogására is képes. Az Évkönyv több cikke tarthat számot az orvostörténész érdeklődésére. Tomaj Ferenc : Győr népessége a XVIII. század elején c. közleménye azt a nehezen megközelíthető kérdést vizsgálja, hogy az 1715-ös és 1720-as összeírásokból miképpen hámozható ki a város tényleges lélekszáma, illetve változott-e az a két — egymást kiegészítő és ellenőrző — népszámlálás között. Győr lakosságának száma éppen a tárgyalt időszakban erősen ingadozik, hiszen tudjuk, hogy 1709-ben nagy pestisjárvány volt a városban, ez 1711-ben és 1739-ben újra, de kisebb mértékben megismétlődött. A népesség számának megbecslésére részben a házak számát használja fel a szerző és ezen az alapon 9220-ra becsli az összlakosság számát. Itt azonban több hibaforrás is lehetséges. Egyrészt a két számlálás között lényeges különbség van (462, illetve 689 ház), másrészt pedig tudjuk, hogy az összeírások csak a polgári házakat vették számba. A nemesség mentes volt az összeírás alól. Rendkívül érdekes és módszertanilag is figyelemre méltó, ahogyan ezt a hibaforrást a szerző áthidalni igyekszik, de konkrét adatok híján mégiscsak hozzávetőleges marad a szám. Ha tudnók is a házak számát, további kérdés lenne, hogy egy-egy házban hányan laktak. Thirring Gusztáv hasonló időszakban, Sopronra vonatkozóan, egy belvárosi házra 15, külvárosi házra 12—15 lakót számít s ennek a kulcsnak alapján véli megállapíthatni Tomaj Ferenc 9220 lélekben Győr lakóinak számát. Ez azonban egy újabb bizonytalansági tényezőt jelent. Éppen ezért a kérdést más oldalról igyekezett megközelíteni, nevezetesen a családok, illetve a háztartások alapján. Csakhogy a két számlálás között itt is lényeges különbség van (073, illetve S08). A növekedés szembetűnő, s nem lehet természetes szaporodás következménye. Okát a feldolgozó részletesen kimutatja. Acsády Ignác Győr város lakosságát az 1720-as összeírás alapján végeredményben 7308-ra becsüli. A legújabb szakirodalom azonban, számításait egybevetve az első népszámlálás adataival, tévesnek tartja és az ország XVIII. század eleji népességét nagyobbra becsüli. A szerző véleménye szerint a kimaradottak száma Győrött az összeírt háztartásoknak legfeljebb negyven százaléka lehetett. Ennek figyelembevételével 1720-ban a háztartások számát 1418-ra, a lakosság számát pedig 8508-ra, papokkal és tanítókkal együtt 8526-ra becsüli. Ennek alapján Győr a XVIII. század elején az akkori magyar városok között 11 Orvostörténeti közi. 209