Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Adattár - Adatok a budai fürdők történetéhez (dr. Daday András)

A Block Fürdőben az árak és feltételek azonosak. A Rátz Fürdőben a közös medencéért 1 személy időmeghatározás nélkül 1 y

z kr-t, gyermekek I kr-t fizettek, A külön úrifürdőkben (Károly, Krisztina, János) 1 személytől 1 órára 12 kr-t kértek. Ha többen fürödtek, minden személy 6 kr-t fizetett. A kicsiny fürdők használati díja megegyezik a többi fürdőkével. A Kiss János birtokában levő Császár Fürdőben a közös medencét tetszés szerinti ideig 1 V

2 kr-ért lehetett használni. A gyermekek ugyanezért 1 kr-t fizettek. A 3 úri fürdőben — hol csak előkelő személyek fürödtek — 1 személy 1 órára 24 kr-t fizetett. Ha többen fürödtek, 1 személy 12 kr-t fizetett. A kis fürdők használati díja 1 órára 12 kr. Többen fürdőzők 6 -6 kr-t fizettek. Az egyszerűbb kis fürdőkben 1 órára 6 kr. a díj. A közösen fürdőzők 3 — 3 kr-t fizettek. A Sprenger Fürdőben a közös medence használata tetszés szerinti ideig 1 Y

2 kr., gyermekeknek 1 kr. Az ún. szoba fürdőben 1 órai fürdés 12 kr. a kis fürdők pedig 6 kr. többen fürdőzők 3 — 3 kr-t fizettek. Amint az elmondottakból láthatjuk, a fürdők használati díja nem volt egységes. De nem is lehetett, mert a szolgáltatások is különbözők voltak. Úgy látszik, hogy a fürdősök ezt a megtévesztésre alkalmas lehetőséget igyekeztek a maguk javára hasznosítani. A fürdők tisztaságára vonatkozólag a tulajdonosok és bérlők egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a közös medencék vizét hetenként átlag kétszer bocsátják le és azután a medencéket kitakarítják. A kis fürdők vizét naponta cserélik. A Block Fürdő bérlője elismerte, hogy ha a Duna nagy és kiont, a fürdők vizét nem lehet leereszteni. Ennek ellenére iparkodnak a medencéket tisztán tartani. A magisztrátus a kiküldött szenárotok helyszíni tapasztalata alapján azt jelentette a Helytartó Tanácsnak, hogy a felsorolt visszaéléseket helytelenül akasztják a fürdőtulajdonosok és fürdőbérlők nyakába, mert a taxa nem határon túlmenő, sem a tisztántartás szempontjából nincs semmi kívánnivaló és hiány. Ennek ellenére a kiküldöttek figyelmeztették az illetékeseket a kifüggesztett taxa és az előírt tisztaság pontos betartására [Orsz. Levéltár Sm. 1785.37 (1—3.).] Úgy látszik, a fürdőkön kívül a fürdőzők miatt is érkeztek panaszok. A magisztrátus ezért 1785-ben kénvtelen volt fürdőrendeletet nyomtatni és kiszegeztetni a fürdőkben. Ennek szövege a következő: ,,Mi polgármestere, városbírája és tanácsa ezen királyi magyar szabad fővárosnak Budának stb. adjuk ezennel minden embernek értésére és ezzel figyelmeztetik mindenki lelkiismereti kötelességére, hogy magát úgy máshol mint főképpen a fürdőkben olyan csendesen és jámborul viselje, hogy embertársa, különösen a kedves ifjúság ne rontassék, mert akkor jaj annak, akitől gonosz rontás származik. Kiváltképpen pedig mi tartozandó hivatalos kötelességünkből kifolyólag arra vagyunk kötelezve és azzal vagyunk megbízva, hogy minden rossz, amennyire lehetséges meg