Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Kőhegyi Mihály: Próbált orvosságok 1684-ből

PRÓBÁLT ORVOSSÁGOK 1684-ből írta: KŐHEGYI MIHÁLY (Baja) A

magyar reneszánsz idején szépen felfelé ívelő gyógyászati fejlődést — melynek olyan állomásai voltak, mint Gellértfi János lőcsei szerzetes 1473-ban írt kéziratos munkája a pestisről, vagy Laskai Ozsvát ferencrendi szerzetes Biga Salutis című műve (Hagenau 1498) [I] — a mohácsi csatavesztés, illetve az ország három részre szakadása, erősen visszavetette [2]« A Habsburgok uralma alá került terület csak hadszintérül szolgált a többi tartomány védelmére, de a császári hadakkal orvosok is kerültek az országba, bár jó részük csak gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező sebész volt. Tudatlanságuk még a bécsi udvar aggályait is felkeltette, kénytelen volt tehát megállapítani: „másutt nem kellenek, de elegendő tapasztalatuk sincsen, és Magyarországba jönnek, hogy itt sok temető megtöltése árán, gyakorlatilag tanuljanak valamit" [3], Az egyszerű magyar nép azonban legfeljebb hallomásból tudta, hogy vannak az országban tanult orvosok is, de ő talán csak a közelében fekvő főúri udvarig jutott el, hogy ott nagyasszonyainktól orvosságot kérjen bajára. XVI. és XVII. századi főúri családjaink (Zrínyi, Csáky, Nádasdy, Batthyány, Thurzó, Erdődi) asszonyai mind — mind foglalkoztak házi gyógyítással. Receptjeiket, gyakorlati tapasztalataikat sokszor feljegyzték. Az alábbiakban a gróf Illésházy család egyik ilyen könyvecskéjét tesszük közzé. A család a XV. században Pozsony vármegyében tűnik fel, tagjai 1587-ben bárói, 1648-ban grófi rangot kaptak [4], Közülük többen országos méltóságot viseltek. A quart alakú füzet végig egy kéz írása, azé, aki a kezdés dátumát (1684. május 3 8.) felírta. Az is