Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Kőhegyi Mihály: Próbált orvosságok 1684-ből

megállapítható, hogy az írás jellege, a tinta színe nem változik meg a kéziraton belül, tehát aránylag rövid idő alatt, valószínűleg folyamatosan írta a család valamelyik tagja. Feltételezhetően a korábbi időkben innen-onnan megszerzett, elrongyolódott recepteket másolta át. A kéziraton egyetlen sornyi betoldás van: a dátum után a cím előtt. Ebből bizonyos, hogy az 1735-ben gróf Illésházy József tulajdonában volt. Róla annyit tudunk, hogy királyi főasztalnokmester volt (1730), és hogy behatóbban érdeklődött az orvostudomány iránt [5], A most közlendőn kívül tudomásunk van egy másik kéziratos receptkönyvről is, amely nagyjából a mienkkel egy időben készült, de ez még nem került közlésre [6], Kéziratunkat az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában Qu. H. 280. szám alatt őrzik [7], Az alábbiakban közöljük a szöveget. Prena ellen orvossagh, és ahoz való ezkőzököt mint kel csinálny. Az nyír fának az tetteit [8 ], aki az idei termeth le kel szedni és apróra vagdalni, mentül aprobra, és megh kel fűzni erőtlen patak vizben, de az vizet alat [9 ] kel meríteni, azután abban fürdeni, ennyihanyszor pedigh de mas hidegh vizet nem kel hoza tülteny, csak azon egyszer fűzött vizet kel mindenkor melegiteny. A zabot is mind szalmástul kel megh fűzni, es abban fürdeny javalyak. Item regel éj gyomora egy kanaly eper vizet innya. Az fövenyes ember [10 ] mikor irzi hogy az fajdalom kezd rea kezd jüni Petrezellyen gyökeret egyik gyukorta, de kivált kippen akkor a mikor az fövény föleteb regalna rajta, az pedig nyersen, es mentül többet porcz fű vizet igyék, preparált rák szemet eresztven beli. Az csipke bor legyen két koreczel [11 ] az mind magostul megh kel törny egy ako bor söprőiben az utan kétszer kell megh igetny és anit és anis magot beli vetny, mikor másodszor igetik akkor kell az roza vizet beli töltény. * „Anno 1684 Die 18 May Comitis Josephi Illeshazi Cath. inter A 1735. Probalt Orvosságok le Írva. 128