Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Grynaeus Tamás: Gyógynövényárusok Szeged piacain

Mári néni : „Az az újszegedi asszony is azt mondta: »nagyon tönkre vagyok téve, nincs vevő, le vagyok fujtva«. Nekem is köll egy kicsike rajt, a kereskedőnek is kell, aki kiszolgál, annak is kell: csak odamegy (hát) mindenki, ahol olcsóbb (vagyis: őhozzá jönnek). Azt gondolják, mert papírosba van téve, az tisztább? Pedig azt is csak úgy szedjük. Azért nem aprehendálom (sic!), annak (ti. a Gyógynövény Szaközíet elképzelt „boltosának") is meg kell élni, nem mehet lopni" (P. T.). (NB. nem tudja, hol van a szegedi Gyógynövény Szaküzlet). Etel néni : „Azóta nem vesznek úgy, valóságosan. (De) azért kel: ezerjófű, mezei zsurló. Máma is egy (vevő) elvitt négy csomót. (A széksó) azelőtt mind ékelt, most nem vesznek úgy semmit se: mindennel porolnak" (Sz. S.). VL Szé-ék-sóoo-ót! Mindenki ismeri Szegeden a különös, éneklő hangon széksót áruló gyerekeket; ezek javarésze is dorozsmai (23). A Szeged környéki és kiskunsági szikeseken, kiszáradt szikes tavak medrében seprett széksó is régi jövedelmi forrás. 1815-ig szabad volt a széksósöprés. A redemptusok attól kezdve is ingyen söpörhettek hétfői napokon; a többiek egy kocsi széksóért 5,—, egy talicskáravalóért 2,— Ft-ot tartoztak fizetni. A dorozsmai községi közpénztárnak a bérbeadott söprés 1854-ben már 154,— Ft-ot jövedelmezett [24]. A széksóseprés más foglalkozási ágakkal is kapcsolódott. Javarészt ezen alapul a dorozsmai szappanfőzés [25]. A dorozsmai fuvarosok „kocsiszám vitték szerte az országba mindenfelé" [26]. Ma már ez a régi jövedelmi forrás is a múlté (az ipari szódagyártás miatt), s már csak a szegényebbek söprik és szitálják. Zsákokba, Zacskóba gyűjtve hordják Szegedre, és literenként árulják [27], Etel néni azonban azt mondja, hogy inkább tőlük vesznek a szegediek széksót, mint az utcán áruló gyerekektől, mert azok széksója csupa homok. Mári néni is ezen a véleményen van: „Azok (akik az utcán járnak) mind dorozsmaiak, (de amit árulnak) : iszap, meg homok az, nem széksó" (P. T.).