Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 30. (Budapest, 1964)

Grynaeus Tamás: Gyógynövényárusok Szeged piacain

III. „Azt hiszi maga, hogy a patikában az üvegben terem (a gyógyszer) ? Mind az ilyenekbül főzik" (Sz. S.) Abc-rendbe szedve felsorolom milyen növényeket gyűjtenek, mikor és hol; mit mire kommendálnak. Botanikai nevet csak ott közlök, ahol sikerült tőlük gyűjtött példányt szerezni és azt meghatározni [17]. Az összehasonlító adatokat csak egészen kivonatosan közlöm [17/a]. BORSMENTA. (Mentha sp. A gyűjtött példány nem volt virágos, azért pontosabban nem lehetett meghatározni. Mári néni ezt úgy ismeri meg, hogy ez „piroságú", azaz a szára pirosas színű. Kertjében termeszti, mindig szedi). „Közönséges, röndös téjának (vagyis: mindennapi használatra, és nem gyógyteának). Én, látja nem innám meg a szagájé: olyan imelygős, édes szaga van" (P. T.). Tímár, 114.; Kovács 390. („széles mentá"-ból készített tea tbc. ellen). CICKAFARKKÓRÓ. (Achillea millefolium L. ssp. collina Weiss). „Tavasziul őszig lehet szedni, még most is van (ezt 1955. X. 8-án jegyeztem fel). Árkokba, árkok szélein, a gyöpön. Akinek sós a vére, kipattog az arca (az használja). Tudja, ez olyan vércsillapító" (P. T.). Tímár, 115. („Teája vértisztító. Ha az arcon van valami pörsenés, azt elmulasztja.) Ért. 1907. 243. (köhögés ellen, útifűvel együtt), Kovács, 190. (tbc. ellen), Bedő, 14. (tbc), Kovács, 390. (sebre). CSATTOGÓFŰ, KATTANKÓRÓ. (Cichorium intybus, L.) „Árokba, mesgyébe (szedem), egész nyáron van. Egészen a tövéig leszedem, de a gyökereit nem veszem fel. Köhögésrül (használják) ugyanúgy, mint a pemetefüvet. Három féle (füvet együtt: csattogófű, pemetefű, kígyónyelv), mert többféle baj van. De ha egyforma is (a betegség), többféle a vér. Vagy egyik, vagy másik sikerül" (P.T.) TOK, 140. („Horuthrol"), PP III/4 (A Vér pœkesrœl). H, 130. (Minden enyves nyalt kiviszen emberből, hidegleléstől jó), Tímár, 115. (köhögés ellen), Kovács, 390 (gyomorbaj).