Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Hahn Géza: Az első orvosok a magyarországi munkásmozgalomban

következő egészségügyi feladatokra. E problémával kapcsolatos cikkei egyszersmind kiállást jelentettek a falusi dolgozó tömegeket politikai, gazdasági és szellemi elnyomásban tartó feudális rendszer ellen. E cikkek lerántották a leplet a nagybirtokosok érdekében koholt hazugságról, az egészséges falusi életről, a pirospozsgás falusi gyermekekről. A nagy tudós nagy fiának, a funkcionális orvosi irányzat úttörőjének, Korányi Sándornak széles látókörében is központi helyet foglalt el a dolgozó nép egészsége. 1917-ben, midőn a szociális gondolkozású külföldi orvosok is jórészt karitatív intézményeket javasoltak a néptömegek leromlott egészségügyi helyzetének enyhítésére, Korányi Sándor leszögezte: ,,. . . aminthogy nem változtathat adakozás a pauperizmuson, éppen úgy nem változtathat a tömegpatológia jelenségein sem az egyesekről való gondoskodás" (1). Még konkrétabban nyilvánult meg a dolgozó néphez való viszony azoknál az orvosoknál, akik szakmájuk, hivatali beosztásuk következtében közvetlenül ismerkedtek meg az c téren adódó problémákkal. Fodor József a fertőző betegségek tanulmányozása során jutott el a munkásnegyedek kedvezőtlen egészségügyi körülményének megállapításához. Tudományos munkában és újságcikkekben követelte a munkások lakásviszonyainak megjavítását: „A nagy számú gyári és munkás népnek okvetlenül kell, és mielőbb jobb lakásokat szereznünk, mint aminők azok a pinceszobák, a melyekben jelenleg összezsúfolódnak ... Az egészségesen lakó munkás egyszersmind egészséges, munkabírós, munkára kedvvel jár.. ."(2) Fodor tanítványa, a közegészségtan tanára a kolozsvári egyetemen, Rózsahegyi Aladár (1855—1896) a nyomdaipar közegészségügyi viszonyait tanulmányozva, intézkedéseket sürgetett az akkor még nagymértékben jelentkező ólomártalom megelőzésére. Farkas Jenő (18651900) állami közegészségügyi felügyelő megrázó tanulmányokban ecsetelte a dolgozó tömegek hiányos táplálkozási körülményeit: „A magyar munkás táplálkozása az ország legtöbb részében silány, néhol még a nagy mezei munkák idején is kevesebb fehérnyét tartalmaz, mint amennyire az élettani kísérletek szerint a szervezetnek szüksége van" (3). Szegedi Maszák Elemér (1870-1952), az egyetlen orvos-iparfelügyelő, tanulmányaival, cikkeivel próbált előrejutni a munkásvédclem szorgalmazásában, főleg a tbc pusztítására mutatott rá. Chyzer