Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

A. G. Lusnyikov (Moszkva): A belbetegségek klinikuma 1750-1917-ig Oroszországban

féle arrostia egész vizsgálatkörét, hiszen ma már ilyenszerű kutatásoknál lehetetlen a lágy test életfunkcióinak majdnem teljes kikapcsolása a vizsgálatokból, illetve csupán olyan visszakövetkeztetésekre támaszkodni, amelyek az évmilliók óta élettelen, és a kövesedés alatt elváltozott csontszövetek vizsgálatán alapszanak. I. ábra. Nopcsa Ferenc 1877-1935 Valamivel szerencsésebb Nopcsa óriásnövés-elméletének ügye (3). Ez a Nopcsa-féle palaeophysiológia másik, az előbbinél jobban kidolgozót, többet vitatott, szélesebb körben hullámokat verő problémaköre. Míg 1930 óta az arrostia jóformán teljesen lekerült a napirendről, az ősállatok óriásnövésének problémája élénk vita tárgya lett, és a szakemberek ma is védik vagy támadják. Nopcsa azt mondta: A hypophysis túlságos megnövekedése egyes ősállatcsoportokon, például a Dinosaurusokon óriásnövésre vezetett. Amint tudjuk, közéjük tartoztak földünk legnagyobb testű szárazföldi gerincesei, 20-24 méter hosszú, 8-10-15 méter magas őshüllő-kolosszusok, 30-40 tonna testsúllyal. Nopcsa kutatásai szerint az óriás testhez mérten