Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Tasnádi Kiibacska András: Palaeophysiologiai és palacopathologiai jegyzetek

rendkívül kicsiny volt az állatok agya, például a Stegosaurus testsúlya és méretei körülbelül egyeztek az afrikai elefántéval, míg agya aüg érte el a házimacska agyának méreteit. Ugyanennek az óriáshűllőnek sacralis ürege hússzor nagyobb volt az agyüregénél. A házimacska-agy méretű őshüllő-agyakon pedig galambtojásnyi a hypophysis-gödör öntvénye (4). A különböző agyüreg-öntvények igazolták, mondja Nopcsa, hogy a hypophysisnek elsősorban „az a része nőtt meg, amely a növekedési hormonokat termelte". A növekedés elsősorban a végtagok2. ábra. Troodontida dinosaurus agyüregkitöltése a hypophysis-gödör kitöltéssel (Colbert nyomán.) ra, a koponya bizonyos csontjaira terjedt ki. Nagymértékben eltávolodtak egymástól a fogak. A végtagcsontok ízületi végei csontosodási hiány következtében nehezen csontosodtak, vastagon fedte őket a porcszövet. Nopcsa azzal zárta fejtegetéseit, hogy mindent egybevetve előttünk áll az orvosi irodalomból jól ismert acromegalia és gigantismus típusos esete. Az óriásőshűllők növekedésére abban az időben sem volt elfogadható magyarázat. A szakemberek közt hamarosan megindult Nopcsa fejtegetései felett a vita. Tilly Edinger agyspecialista és Lambrecht Kálmán, a kihalt madarak világhírű magyar kutatója ausztráliai, újzélandi és madagaszkári óriásmadarak koponyáinak beható vizsgálata során szintén Nopcsa véleményét fogadta el (y).