Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Katona Ibolya: Raisz Gedeon munkásságáról
részéről nem is lehetett volna aktuálisabb köznevelési tárgyú értekezést elképzelni! Székfoglaló előadásában kihangsúlyozza, hogy az orvosnak három irányban kell a köznevelésügy területén közreműködni: a tanulóifjúság testi nevelésében, az iskolák jó közegészségügyi helyzetének megteremtésében és az egészségtani ismeretek népszerűsítésében. Előadásában az iskoláskorú gyermekek egészségártalmairól beszélve kiemeli, „hogy a népiskolák mostoha berendezésükben az ifjú nemzedék testi kifejlődésének nagy kárára eddigelé nem voltak, annak okát ott leljük, hogy nem nagyon használtattak." Az értekezést, közérdekűsége miatt, szaklapban ajánlják megjelentetni. Dr. Poór javaslatára „bizottmányt" küldenek ki, melynek feladata olyan javaslat kidolgozása, „miként lehetne tanodáinkban országszerte a szellemi nevelést a fizikaiéval akként egyesíteni, hogy a test párvonalban fejlesztessék a szellemmel, hogy népünknek fogalma legyen, nemcsak a valláserkölcsi elvekről, hanem egyszer s mind a testi nevelésről, egészsége fenntartásának módjáról". Ennek a célnak az elérésére a javaslat meg kell, hogy jelölje az állam, a helyhatóságok, a községek, a papok, az orvosok, a tanítók és a közigazgatás hatáskörét, jogait, s kötelességeit. Határozatot hoztak, hogy a javaslatot a törvényhozó testület elé viszik. Sok vitával eltelt egy esztendő! A „kiküldött bizottmány" a nem mindennapi kérdésben küzdött ,,. . . a hagyományos téves eszmékkel, a megrögzött szokásokkal, nem különben azon körökkel, melyek mindeddig a köznevelésügyet - mintegy egyedárussági cikként tekintik." A bizottmánynak cl kellett volna készíteni a „kérelmi feliratot", „a gyűlésező ország képviselő testület elé", mely figyelmeztette volna „az eddigi fentálló köznevelésügy körüli téves nézetekre és még kirívóbb gyakorlati hiányokra, azon óhajtással, hogy az újonnan alkotandó köz- vagy népnevelési törvény alkalmával, az orvosok illetékes befolyása a népnevelésügyre törvényszerűleg biztosíttassék". A M. Kir. Orvosegyesület 1867. május 3-i ülése leszögezte nézeteit és megállapította, majd kiemelte Raisz székfoglalójából a leglényegesebbeket: „1. a szellemi nevelést össze kell kötni a testi neveléssel - az orvosi tapasztalatok figyelembevétele alapján, 2. célszerűtlenek, vagy hiányosak a nevelési rendszerek és módok.
