Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Katona Ibolya: Raisz Gedeon munkásságáról
Eötvös nézete szerint a nép anyagi helyzetének felemelkedése, politikai szabadsága teljes mértékben kulturális színvonalának függvénye, mert mélységes hittel bízik abban, hogy a „népnevelés - végre is az egész nemzet közös érdeke, közös ügye, mely iránt minden egyes polgár jogosítva van, sőt kötelezve érdeklődni." 1867. július 3-án felhívást tesz közzé a Néptanítók Lapjában (1. sz.) a népnevelési egyletek megalakítására. Az egylet fő feladatának jelölte meg a lakosságnak a népoktatás iránti érdeklődését felébreszteni, az iskoláztatás szükségességéről és hasznosságáról a szülőket meggyőzni. Ezen kívül az egyházi, vagy polgári közösségek által eléggé nem díjazott szegény és szorgalmas tanulók anyagi segélyezését tűzte ki célul. Az egyletnek kell létrehozni a hiányzó tanintézeteket, a hiányzó felszerelési tárgyakról gondoskodni, könyvtárakat felállítani a diákok számára. Jórészt karitatív feladatok is vártak az egyletre: a rászoruló tanulóknak ruha, cipő juttatása, az iskolai mulasztások csökkentése érdekében. Az egyletek létrehozásában az egyházzal való együttműködésre is törekedett. Raisz Gedeon a népnevelési egyletek megalakítását szükségesnek tartja. Teljes egészében egyetért és támogatja Eötvös népnevelési programját és hirdeti, hogy „minden polgár szívügye és kötelessége állása, hivatása szerint a nevelésügyet előmozdítani". Felhívja az orvosokat, hogy a népnevelési egyletek munkájában vegyenek részt, mert csak így érhető el, hogy „a közegészségügyi közszellem", az orvos befolyása az iskolára, érvényesüljön. Ezek a szavai nemcsak orvosi morális habitusát, de világnézeti politikai elkötelezettségének pontos irányát is mutatják. Sajnálattal állapítja meg, hogy az egymás után alakuló népnevelési egyletekről szóló tudósításokban „sehol sem találtam, hogy orvos szót emelt volna a köznevelésügy orvosi dolgaiban, mint ha hazai orvosi rendünket a dolog nem is érdekelné!" Valójában az orvosok nem igyekeztek az egyletek munkáját támogatni, de népnevelési egylet alig negyven (40) alakult meg országosan, mert a felhívás sikerét a klerikális reakció meggátolta. Az egyház az oktatásügyre vonatkozó közvélemény kialakításának szükségét nemcsak hogy nem kívánta, hanem nyíltan ellenezte! A Magyar Királyi Orvos-Egyesületben 1867. május 30-án tartja, mint levelező tag székfoglaló értekezését. (Az értekezésen résztvettek Lumnitzer, Kéthly, Niedermann, Verebély, Patrubányi, Hermann, Poór stb.) Az értekezés címe „Az orvos a köznevelés ügyében". Orvos
