Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

ágyas kórház a belvárosban volt. Ebben nyáron 15-20, télen 25-30 beteg feküdt. A lazarett a városon kívül 80 ággyal volt felszerelve. Liptó vármegyében Mihaük Viktor főorvos szerint olyan intézet, amelyet messziről is kórháznak lehetne nevezni, nincs. Vannak ugyan szanaszét épültek, amelyeket kórháznak neveznek, de ezek düledező, 1-2 szobás romok, amelyekben egyházi szolgák, csőszök laknak. A túlnyomóan szlovák lakta Túróc vármegyében kórházat hiába keresünk. Zólyom vármegyében Besztercebányán 1829-ben épített a város kórházat arra a célra, „hogy a szegény polgár férfiak, nemkülönben itt kebelezett és mindentől elfosztott beteg lakosok menedéket találjanak'. Az intézet részint a polgárok és céhek, részint önkéntes vagy rendelt adakozásokból, hagyományokból és a tőkékből befolyt kamatokból létesült. Termei 20 beteget fogadtak be egyszerre. Évenként átlag 300 beteget láttak itt el mindenféle szükséglettel. Ez az ágyszám Baer főorvos szerint az 5000 lakosú városnak túl nagy volt. Trencsén vármegyében Verebélyi József megyei orvos szerint egy ideiglenes kórház működött 45 ággyal. Az épület egykor katonai épülett volt, s a város tulajdona. A kórházban a megyei bujakórosokat és elmebetegeket ápoltak. Némelykor idült betegeket is felvettek. 1847-ben az ínség következtében nem egyszer félholt koldusokat is hoztak be az utcáról. Ezt az ideiglenes kórházat a megyei házipénztárból tartották fenn a legegyszerűbb módon. Verebélyi felhívására és ösztönzésére a volt „karok és rendek szabadfelajánlással egy igen tágas intézetet építtettek, melynek neve közkórház és melyben az alapítók szándoka szerint 70 idült bajokban szenvedő egyén és 20 elmebeteg" talált volna helyet. Az épület és a melléképületek 1848 végére elkészültek, de „a felajánlott pénzek elfogytak és semmi kilátás nem volt a berendezéshez új tőkét gyűjteni". Verebélyi szerint „hol az egyenlőség uralkodik, kívánni nem lehet, hogy mások másokért nagy áldozatokat tegyenek, kikkel már oly szoros összeköttetésben nincsenek, mint annak előtte. Ily körülállások között tartozik a kormány ily közintézetet pártfogása alá venni és azon forrásokról gondoskodni, melyek szükségesek arra, hogy az parlagon ne heverjen. A megyének a kórházra feltétlenül szüksége van, hogy az idült bajokban szenvedők, kiket odahaza hosszabb ideig gyógyítani szegénységük miatt nem lehet, oly menedéket találjanak, hol ha némelykor