Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

város északkeleti végső szélén feküdt, az urasági seborvossal egy udvaron. A földszintes, cseréppel fedett épületben egy konyhán kívül három szoba volt, amelyek közül kettő a férfiaké öt ággyal, a legnagyobb pedig a nőké négy ággyal felszerelve. A csaknem ioo ooo lelket számláló Győr vármegyében egyedül a 14 000 lakosú megyei székhelyen találunk kórházat, amelyet közadakozásból létesítettek 1773-ban. Ez a Rábca folyó mellett fekvő és a Rác utcára nyíló 36 szalma ággyal és 36 szalma székkel ellátott kórház udvartalan, fojtott helyen volt. A főorvos véleménye szerint az ágyak számát szaporítani lehetne, ha az udvari templomocskát lebontanák és az épületet kibővítenék. Erre szükség is volt, mert a magyar és német lakosságú városban 1848-ban már több mint 1100 mesterember, 33 nagykereskedő, 190 kalmár stb. kereste kenyerét. Erőss László városi főorvos egykori jelentésében azt olvassuk, hogy az új városban a Rác utcában műtőkórházat létesítettek és azt két felszerelt ággyal el is látták. Tervbe vették annak továbbfejlesztését is. Ez a speciális hivatású kórház azonban Petz Aladár szerint sohasem nyílt meg. A Duna által kettészelt magyar lakosságú Komárom vármegye felső felében kórházat nem találunk. Az alsó részben Tata városának 1834-ig volt kórháza, de az a tűzvész martaléka lett. Ezt vagyonosabb magánosok és a földesúr által tett alapítványból tartották fenn és az uradalmi tisztek felügyelete és kezelése alatt állt. Tűzvész után a kórház elárvult, az alapítványok kamataiból a szegények kaptak gyógyszert. Tóvároson is volt egy kisebb tőke, kamatai hasonló célt szolgáltak. Tatatóváros 1847-ben jótékony adakozásokból 700 forintott gyűjtött egy létesítendő új kórház első tőkéjéül, de ezt a minisztériumnak kölcsönként felajánlották. „Ilyen alapítványokból - írja Schwärzet József megyei főorvos - könnyű volt kórházat létesíteni, mert a város erélyesebb polgárai egy ilyen intézet után sóvárognak és annak céljaira tovább is adakoznának. Ezen kórházban minden tatai és tóvárosi háziápolást nélkülöző szegény ingyen, a vagyonosabbak és valóságos szolgálatban levő cselédek és mesterlegények bizonyos mérsékelt díjak mellett lennének befogadva, és így ezen jövedelmi forrás által az intézet fennállása biztosítva lenne." A 13 000 lakosú Komárom városában a hasonnevű utcában volt a közönséges városi kórház, homlokkal keletnek, oldalaival részint 12 Orvostörténeti Könyvtár közi. 177