Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

keletnek, részint nyugatnak fordulva. A legnagyobb utcára néző helyiség a mesterlegények, a déli helyiség a szegényebb sorsú férfiak számára, a nyugati pedig a nők részére volt fenntartva. A tágas udvari helyiséget a lábadozók használták. A mesterlegények szobájában 14 jól felszerelt ágy volt. A bútorzat is kifogástalan volt. A céhek látták el a betegeket gyógyszerrel, élelemmel. A szoba tágas, tiszta és száraz. Mellété volt a konyha, amelyben az ápoló felesége a szükséges ételeket főzte, amelyek nem voltak mindig kifogástalanok. Ezután következet a betegápolók szobája, ahol a fennjáró betegeknek rendelt az orvos. A négy szellőztető lyukkal ellátott, gerendás férfiszobában tíz ágyat helyeztek el, mellettük kis asztal és bádog edény a köpet elrejtésére. Az ágy feje felett tábla lógott, rajta a beteg neve, kora, betegsége és étele volt feljegyezve. A nők szobájába egy előszobán keresztül lehetett jutni. Az öt ablakos helyiségben 15 felszerelt ágyat találunk. Az udvaron salétromtartalmú kút volt, ezért italul a Duna vizét használták. Egy kis helyiséget a tébolyodottak, vagy veszettségben szenvedőknek rendeztek be. A halottas kamrában végezték a szükséges boncolásokat is. Külön férfi és női árnyékszék zárja be a helyiségek sorát. Az étkezés vasárnap, csütörtökön és ünnepnap húslevesből, a lábadozóknak egy negyed font húsból, a többi napokon köleskásából, szemes eledelből, vagy burgonyából állt. A betegek orvosi látogatása és gyógyszerrel való ellátása reggel 7-8 óráig történt. A kórházban orvosi lakás nem volt. A felügyeletet egy tanácsnok és hatóság alá vont gondnok végezte. Utóbbi gondoskodott a tápszerek, bútorok, ruhaneműek beszerzéséről, amennyiben az alaptőke engedte. A tőke 8000 Fr volt, amihez az újévi tisztelet megváltása és apróbb jövedelmek járultak. A hatósági rabokat is itt orvosolták. A költségeket a házipénztár fedezte. A rendelő orvos a fizetett városi főorvos és sebész volt. Ezenkívül volt egy tiszteletbeli főorvos és sebész, akik ha a betegek többen voltak, segítségül siettek. 1847-ben a betegek száma 500 volt. Ezek közül meghalt 101, holtan hoztak be 176-ot. A betegszállítást a város végzi a gazdaságban alkalmazott lovaival, kocsijával, a városi hajdúk segítségével. A ragályos betegségek a kórházban tovább terjedtek, mert a betegek válogatás nélkül, zsúfoltan feküdtek a szobában. Mosony vérmegyében, ahol a magyar és horvát lakosság számát a németek töbszörösen felülmúlták s egyedül Károly főhercegnek 24