Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

vosrendőri szabályoknak megfelelően. Van benne 54 betegágy, minden szükségessel felszerelve. A kórházban 1848-ban összesen 21 beteget ápoltak. A betegfelvételnél arra ügyeltek, hogy két üres ágy a sürgős esetek részére mindig üres maradjon. Fehér vármegye vidéki kórházai közül elsőnek a csákvárit kell megemlíteni, amelyet 1831-ben uraságok alapítottak. A földszintes, cserépzsindelyű intézet, a mezőváros főutcájának napkeleti házsorán állt, nagy udvar közepén, jó vizű kúttal ellátva. A négy szoba közül kettőben a fizetéses kórházi gondnok lakott. A másik két helyiség közül a nagyobbik fagerendás és fapadlós helyiségben, amely világos és száraz volt, négy férfi részére voltak az ágyak felszerelve. A megyei főorvos szerint ezen intézetben mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik. Az ágyak kétlábnyi távolságra álltak egymástól s közöttük fiókos, alemelvényes asztalka állt, amelyen felül az ivópohár és gyógyszer áll, alul pedig a köpcsésze és éjjeliedény volt elhelyezve. Minden ágy felett fej tábla van, feltüntetve rajta a kórisme és étadag. Minden ágyban friss szalmával tömött, pokróccal, lepedővel lefogott szalmazsák, lószőr vánkos és takaró pokróc. Ebbe a szobába vezet egy, a betegápoló hálóhelyéül és előszobául szolgáló szoba, amelyből a közgyámoló minden pillanatban az egész helyiségen áttekinthet. A gondnok konyhájától balkézre nyílt a nők szobája, két jól felszerelt nyoszolyával. A kórház költsége uradalmi teher volt. Felügyel reá a helybeli tiszttartó. Orvosi ellátást a seborvos nyújt, aki a betegeket szükség szerint naponta többször is megnézi. A betegek élelmét a mindennapi orvosi rendelet alapján a gondnok állította elő. A betegtől naponta legfeljebb hét ezüst krajcárt követelhetett alku szerint. Az egész intézetre havonként az uradalom nyolc ezüst forintot fizetett zsír-pénzül. A mosást, tisztogatást, robotosok intézték. A másik vidéki kórház Seregélyesen létesült, szintén földesúri alkalmazottak részére 14 ággyal. Kórházi jellegét azonban rövidesen elvesztette, mert inkább elszegényedett jobbágyok lakták. A gyógyítást irgalomból az uradalmi seborvos végezte. A vármegye harmadik vidéki kórháza Móron hasonlóképpen urasági cselédek és jobbágyok részére létesült. Az alapító ígérete szerint a kórházat minden idő és rendszerváltozás ellenére ezentúl is ellátja élelemmel, gyógyszerrel és bútorral. Ez az épület a mező-