Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

ápolónővel és egy ápolóval. Szükség esetén azonban más alkalmas egyéneket is igénybe vettek erre a célra. Az élelmezést az épületben lakó gondnok orvosi rendelés alapján biztosította. A szükséges gyógyszereket a négy gyógyszertárból évenkénti felváltással szerezték be. A gyógyító ház kibővítésére a 12 500 lakosú város már régóta gondolt, de nem talált rá fedezetet, bár nyolc vagyonos község tulajdonosa volt. Sopronban mindössze kisebb cukorgyár, hamuzsírfőző és 45 posztószék működött kisszámú munkással. A környéken azonban közel ezer, a szénbányákban csaknem háromszáz ember kereste kenyerét. Kereskedőinek, kézműiparosainak száma pedig tekintélyes volt. Ezek az iparosok, kereskedők, munkások összeállva a szegény mesterlegények és szolgálók részére 1830-ban kórházat létesítettek, amelynek nagy termében tizennégy, három kis termében pedig tíz ágy volt elhelyezve. Az ápolónak külön szobája volt. A nagyszerű épületbe csak azokat vették fel, akiknek vagy céhe, vagy urasága, akinél dolgozott vagy szolgált, a betegegyesületnek tagja volt és az évi díjat kifizette. Évenként kb. háromszáz beteg fordult meg itt. A gyógykezelést a városi kórház orvosa és sebésze végezte két-három ápoló segítségével. Itt csak heveny és forró betegségben szenvedőket gyógyítottak. A megyében ezeken kívül Kismartonban is találunk egy 50 ágyas kórházat, amelyet az irgalmasok még 1730-ban alapítottak. Erről azonban csak annyit tudunk: kár, hogy a megye szélén fekszik. Ebben a kórházban nyári időben a fedett folyosókon is állítottak fel szükségágyakat. A kerület második vármegyéjében, Baranyában, ahol a magyarság abszolút többségben élt, s ahol ezernél többen élelmüket a márvány és kőszén bányákban, a papírmalmokban és az üveghutákban keresték és egész községek kőfaragással foglalkoztak, a papi és főúri birtokok egymást váltogatták: Urai János főorvos szerint a megyei kórház mégis csak egy szobából állott, hat felszerelt ággyal. A tizenkét és félezer lakosú Pécs város polgársága és vagyonos osztálya azonban segítségére sietett a város betegeinek és létrehozta az egyemeletes kórházat, amelynek tizenegy helyiségében ötvennél több beteget helyeztek el. Érdemes megemlíteni ennek a kórháznak beosztását és bútorzatát, nemkülönben beteganyagának elosztását. A földszinten az