Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

egyházi szegények részére létesítettek. Mivel az idők folyamán az öregséggel járó betegségek mind több gondozottat döntöttek ágyba, szükségessé vált elkülönítésük. Ezért a xenodochiumok betegszobákat rendeztek be. Ilyenformán egy fedél alá kerültek, elkülönítve egymástól, az elaggottak és betegek szobái. 1848-ban ennek az évszázados szokásnak nyomait helyenként még megtalálhatjuk, de mát az a törekvés lép előtérbe, hogy a kórházakat és a xenodochiumokat teljesen függetlenítsék, külön épületekbe helyezzék el. Ezek a kórházak a legváltozatosabb képeket mutatják, mivel legtöbbször ajándékozott vagy vásárolt épületekben létesültek, sokszor zsúfolt utcákba vagy más meg nem felelő helyre kerültek. Az épületek beosztása is erősen kifogásolható volt. Ha ellenben álltak anyagiak rendelkezésre, a kórházak szabad e térségen, egészséges helyen, legtöbbször a városon kívül épültek fel, megfelelő beosztással. A kórházak a tulajdonosok szempontjából is igen változatos képet mutatnak. Országos kórházak ekkor még nincsenek, de vannak megyei, városi, urasági, egyházi, magán és iparosok által létesített és fenntartott intézmények. A tulajdonosok féltve őrizték jogaikat, s a kórházak az ő igazgatásuk mellett, teljesen önállóan, központi irányítás nélkül végezték hivatásukat. így egységet sem az épületekben, sem a felszerelésben, az élelmezésben vagy gyógykezelésben itt hiába keresünk. A kórházakat hivatás szempontjából is több csoportra oszthatjuk. Általánosságban sebészeti és belgyógyászati betegek gyógyítására rendezkedtek be, de találunk kizárólag syphilises, szembeteg, tébolyodottak, szülőnők részére létesített gyógyító intézeteket. Mivel a kórházak alapítása szoros összefüggésben van a népességi, a nemzetiségi, valamint a birtok eloszlási viszonyokkal, nemkülönben az iparosodással, s nem utolsó helyen a művelődéssel, a jobb áttekintés és megértés céljából felhasználtam Fényes Elek 1836-ban megjelent nagy statisztikai munkájának adatait. Az anyagot terebélyessége miatt legcélszerűbbnek látszik az ország négy kerülete szerint tárgyalni (Dunántúl, Duna melléki, Tiszántúl, Tisza melléki) Erdély abban az időben nem tartozott a nemzet testéhez. A Dráva-Száva köze pedig különállónak érezve magát, nem adott jelentést. Az összegyűjtött anyagot azért tartom szükségesnek kerületenként,