Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Daday András: Magyarország kórházai 1848-ban

stb. Mindezen kívül meg kell emlékeznem Magyary-Kossa Gyula igen értékes adatgyűjtéséről, amit életművében, a Magyar Orvosi Emlékekben tett közzé, azután Győry Tibor közléseiről, valamint a ma élő orvostörténeti írók idevonatkozó dolgozatairól, amelyek mind közelebb visznek kórházaink múltjának megismeréséhez. Értekezésem, mint címe is mutatja, nem egyetlen kórházzal foglalkozik, hanem a Magyarországon 1848-ban működött polgári kórházakról mond el egyet-mást. Azt, amit a szabadságharc első esztendejében az orvosok és az illetékes megyei tisztviselők feljegyzésre méltónak találtak. Ezek a feljegyzések tükörképei szerzőiknek. Megtudjuk belőlük, hogy ki fogta fel élethivatását kellő komolysággal, vagy kik voltak, akik hiányosan vagy pongyolán csak az utasításoknak tettek eleget. A feljegyzések, amelyeket az Országos Levéltár őriz, részben válaszok Klauzál Gábor miniszternek 1848 május 20-án kiadott utasítására, amelyben a megyéket többek között felszólítja a területükön működő kórházak ismertetésére, illetőleg annak közlésére, hogy milyen azok állapota, berendezése, mekkora a férőhelyük, mert ezek ismeretében fog intézkedni, ha a keletről közeledő kolera az ország határát átlépné. A dolgozat megírása közben arra a minduntalan felbukkanó kérdésre is választ próbáltam keresni, hogy miért volt hazánkban még száz év előtt is oly kevés és kis ágyszámú kórház? Ez a kérdés napjainkban is igen időszerű, hisz a múlt megismerése, a jelenben való szemlélődésünk nyújt alapot a jövő megépítéséhez. Előre kell bocsátanom, hogy a jelen egészségügyi törekvéseinek csíráját egyszerűbb formában már 1848-ban megtaláljuk, amikor az illetékesek szintén a közápolástól várták ezrek életének megmentését, egészségük helyreállítását, akiknek munkája különben kárbaveszett volna. Tehát az ápolás nem tisztán humanizmusból történt, hanem jól megfontolt érdekből is, mert csak így állt rendelkezésre a szükséges munkaerő és az államot megvédeni képes egészséges nemzedék. Ennek az elvnek érdekében rendeltetett el, hogy minden község és céh köteles szegény betegeinek ápolásáról gondoskodni Ugyanezt az elvet szolgálták a kórházak létesítésének megkönnyebbítésére a különböző vagyonok és jövedelmek. Száz év előtti kórházaink magvát - mint más országokban is - a xenodochiumok képezték, amelyeket elaggott jobbágyok, városi és