Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban
A hontalanná vált tudóst 1890-ben Pasteur fogadta be és nemcsak munkahelyet, hanem egyenesen önálló laboratóriumot biztosított számára. Mecsnyikov vizsgálataiból Pasteur távol állott ugyan, de felismerte benne a lángeszű, ízig-vérig természettudóst, és rendkívüli emberi nagyságának újabb fényes tanújelét adta akkor, amikor a menedéket kereső, üldözött, meg nem értett kutatót saját dicsőségével fedezve, biztosította a tudományos világ számára. Ettől fogva, bár lelkileg sohasem szakadt el Oroszországtól, Franciaország lett Mecsnyikov hazája, s a párizsi Pasteur Intézet vált vendégszerető otthonává, onnan vívta meg heves vitáit az immunitástan sejtelméletét támadók nagy seregével. Munkásságának óriási jelentőségét jó részben éppen ez a harc adja meg. Bevezető szavaimban már megemlékeztem arról, hogy a bakterológia fejlődésének szédületes iramában az azonnali eredményekért folyó kutatások túlnyomóan a laboratóriumokra korlátozódtak. Az immunitástani folyamatokat nagyrészben szervezeten kívül végzett kémiai és szerológiai kísérletekkel vizsgálták. Az életfolyamatokkal elválaszthatatlanul összeforrott, biológus Mecsnyikovtól ez az irányzat teljesen idegen volt és így nem csodálkozhatunk rajta, ha különösen Koch intézetének tagjaival hamarosan parázs vitákba keveredett. A vitatkozó felek érdeklődési körében, de egyéni tulajdonságaikban is mélyreható különbségek voltak és kifejezésre jutott benne a két intézet alapítójának: Pasteurnek és Kochnak ellentéte is. Pasteur finom lelkű vegyész volt, akinek működését a lángész és az éles logika, de egyben elkápráztató képzelőerő is jellemezte. Koch rendíthetetlen jellemű, vasszorgalmú, kínosan pedáns orvos volt, aki rendkívül szigorú kritikával és bámulatos technikai készséggel végezte összefüggő rendszerbe foglalt kísérleteit. Pasteur Mecsnyikov iránti rokonszenve nem volt hirtelen fellángoló hangulat, vagy résztvevő szánakozás, hanem lelki alkatuk sok közös vonásából adódott és amikor jóval Pasteur halála után 1905-ben Mecsnyikov lett a Pasteur intézet egyik igazgatója, Pasteur örökének kevés ember lehetett volna méltóbb képviselője, mint ő. Viszont Koch és Mecsnyikov ellentéte ugyancsak jellembeli különbségen épült fel, Koch legkiválóbb tanítványaival, pl. Behringgel való heves vitáit részben ugyanez teszi érthetővé. Az elegáns, volt katonaorvos, példátlanul rendszeres és alapos Behring épp oly messze állott Mecsnyikovtól, mint maga Koch, és a két
