Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban

iskola vérmérsékleti és lelki alkatbeli különbségei szintén nagymértékben befolyásolták a köztük kitört ellentéteket. A vitákban főleg arról volt szó, hogy a szervezet védettsége, azaz az immunitás, a szövetnedvekhez, elsősorban a vérsavóhoz van-e kötve, vagy pedig - amint Mecsnyikov állítja - a fertőző betegségek elleni immunitást a szervezet sejtjei hozzák létre. Behringék (általában az előbbi, ún. humoralis-tan hívei, pl. az angol Nuttal is) Mecsnyikov felfogását teljesen alaptalannak mondották. A viták végül is személyeskedéssé fajultak, s Mecsnyikovot sokszor úgy elkeserítették, hogy ismét öngyilkossági kísérletekkel foglalkozott, azonban ezt a krízist gyorsan átélte. Újra átsegítette rajta életvágya, odaadó feleségének és tanítványainak szeretete és rajongása. A kétségbeesett Mecsnyikovból a Pasteur intézet szinte korlátlan lehetősége között félelmetes ellenfél lett. Ragyogó és páratlanul élénk előadásokban sikerrel védte igazát, zseniálisan kigondolt kísérletekkel egymás után cáfolta meg ellenfeleinek érveit. Azoknak szűk térre szorított, rideg orvosi szaktudásával szemben mérhetetlenül széles biológiai ismereteit állította, és kevés könyv vált olyan maradandó értékűvé, mint az 1901-ben megjelent „L'immunite" c. munkája. A küzdelem sok éven át változatlan erővel folyt. A mesterek mellett a tanítványok is vitába szálltak egymással és egyik fél sem győzte meg a másikat. Behring végül is nyilatkozott, hogy az idő fogja megmutatni, melyik nézetnek van igaza. Az idő azonban mást eredményezett, mert amint Tomcsik megállapítja, a két ellentétes nézet harmóniába hozásával az idő mindkettőnek igazat adott, közben azonban a két tábor nézeteinek alátámasztására gyűjtött kísérleti adathalmazból kifejlődött az immunitástan tudománya. Mecsnyikov működésének ez az egyik legfőbb érdeme, ezt jutalmazta az 1908-ban Ehrlichhel együtt kapott Nobel-díj is. A Nobeldíj indokolása teljes joggal mondta ezt a két kutatót az immunitástan, mint tudomány, megteremtőjének. A két kutató munkássága egyébként egymástól messze állott. Ehrlich orvoskémikus volt, vizsgálataiban Koch mellé szegődött, és lángeszű elméletekkel, végtelenül szellemesen kigondolt laboratóriumi kísérletekkel igyekezett a szerológia bonyolult folyamatait megmagyarázni. Viszont Mecsnyikov - amint sokszor hangsúlyoztuk -, biológiai szempontból tekintette az immunitástani jelenségeket: Koch nagy ellenfelének, Pas2 Orvostörténeti Könyvtár közi. 17