Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)
Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban
a legegyszerűbb egysejtűtől az emberig". Ezekből a klasszikus vizsgálatokból tűnt ki, hogy a különböző anyagok sejtekbe való bekebelezése, tehát a phagocytosis, a legegyszerűbb egysejtű állatok, pl. az amoebák táplálkozásának épp úgy alaptüneménye, mint a legkezdetlegesebb gerinctelenekben. Ez utóbbiakban a phagocytosis még a sejtek általános, lényegbeli tulajdonsága, azonban mennél feljebb haladunk az állatok sorában, mind kevesebb és kevesebb sejt lesz erre a munkára képes, a táplálkozásban pedig a phagocytosis szerepe teljesen megszűnik. A legmagasabb rendű gerincesekben a phagocytosisra való képesség kizárólag az erre a célra rendelt sejtekben marad meg, és ezeknek egyenesen az a feladatuk, hogy a szervezetbe behatolt idegen anyagot, vagy kórnemző csírát felfalják és megemésszék. Emlős állatokban a phagoeytákat Mecsnyikov két csoportra osztotta : megkülönböztetett mozgó és kötött phagoeytákat. Az előbbiek közé sorolta a fehérvérsejteket, az utóbbi sejtcsoportba pedig a később oly nagy jelentőségűvé vált reticuloendothelialis rendszer alapját vetette meg. Végső megállapítását abban foglalta össze, hogy a szervezet védettsége, azaz immunitása bizonyos sejtek, az ún. phagocyták működéséhez van kötve, ezek a sejtek a szervezet őrei, s a fertőző betegségek leküzdése a falósejtek tevékenységének eredménye. Mecsnyikov vizsgálatai óriási visszhangot keltettek. Az első szavak a bámulat és az elismerés hangjai voltak, és Odesszában, az Oroszországba visszatért tudósnak külön intézetet állítottak fel. Azonban sem a tudományos világ, sem a nagyközönség nem sokáig méltányolta kutatásait, a harc hamarosan megindult ellene. Odesszában egyenesen azt követelték tőle, hogy ne töltse az időt kísérleteivel, hanem mindjárt a juhok és szarvasmarhák betegségei ellen dolgozzon ki gyógyeljárasokat, ö azonban nem volt érdeklődési köréből kimozdítható, hanem minden sürgetés, támadás, sőt fenyegetés ellenére is tovább építgette immunitástani elméletét és saját elgondolásai szerint kutatta a szervezeti védekezés eszközeit. Amikor azután intézetének egyik tagja, a későbbi híres mikrobiológus Gamaleja, rosszul sikerült lépfene-oltások közben nagy számú juhot elpusztított, menekülésszerűen kellett elhagynia Odesszát, s még hallotta a felháborodás moraját, hogy vízibolhákra és egyéb haszontalan lényekre pazarolta el a juhok és más háziállatok gyógykezelésére adott összeget.
