Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban

dést tovább vizsgálva az állatokba apró faszilánkokat szúrt be, s meglepetéssel látta, hogy hogyan tódulnak a vándorsejtek a szúrás helyére, és hogyan igyekeznek az alkalmatlan idegentestet eltávolítani. A nagy kutatók képesek az egymástól látszólag nagyon messze álló jelenségek belső kapcsolatát észrevenni. A fenti kísérletek alapján Mecsnyikov előtt is az ujjba hatoló tüske következtében beálló gennyesedés képe merült fel, és arra gondolt, hogy az emberi gennysejtek is teljesen a tengericsillag lárvájának vándorsejtjeihez hasonló rendeltetéssel bírnak. Másrészt a vándorsejtek tisztogató működésének széleskörű szemléletében arra a meggyőződésre jutott, hogy a szervezetbe hatoló kórokozó baktériumok leküzdésének eszközei csak a fenti vándor-, illetve falósejtek, vagy görög néven phagocyták lehetnek. Az időközben Odesszába visszatért Mecsnyikov ezt a tételt is közvetlen megfigyeléssel igyekezett bizonyítani. Keresett olyan kísérleti alanyt, ami szintén átlátszó, és egyszersmind rajta a kórnemző csírák behatolása is közvetlenül megfigyelhető. Hosszas vizsgálódás után a Daphniában, vagyis a vízibolhának nevezett mikroszkopikus rákban talált ilyen lényt, amely a táplálékkal együtt hegyes, Monospora bicuspidata nevű, kórnemző gombákat nyel le. A mikroszkóp alatt közvetlenül megfigyelhető, hogy a gyomorfalon át befurakodó gombákat a phagocyták rögtön körülfogják, magukba veszik és végül is megemésztik, ezzel az állatot a betegségtől megóvják. Néha viszont a phagocyták működése kimarad, ilyenkor a szervezetbe jutott gombákból telepek sarjadnak ki és az állatot hamarosan elpusztítják. Tehát a phagocyták a szervezet őrei, mert a vízibolha védett, azaz immunis a gombafertőzéstől, ha vannak phagocytai, ha ellenben a phagocyták felmondják a szolgálatot, az állat menthetetlenül tönkremegy. Mecsnyikov azonban nem elégedett meg ennyivel. Először is a legapróbb részletekig vizsgálat alá vette azt a kérdést, hogy mi történik a phagocyták belsejében felvett idegen anyaggal, ezért a sejtemésztés folyamatait az egysejtűektől kezdve a legmagasabb rendű állatok sejtjeiig tanulmányozta. Müller összefoglaló immunitástani munkájában ezekről a kutatásokról a következőket mondja: „Mecsnyikov szellemi képességeinek és találékonyságának rendkívüli gazdagságával, energiájának páratlan erejével követte a phagocytosist