Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

a földdel, hogy ti. amint ezek termésüket, úgy azok halaikat egyszer bővebben, másszor szűkebben hozzák: mégsincs olyan év, amikor a Tiszában ne lenne több hal, mint más folyókban. Sőt, akik a partjához, főként a nyári hőségek idején közelednek, nyilvánvalóan afféle, hogy úgy mondja, halszagot éreznek. Vannak, akik azt mondják, hogy kétharmada víz, egyharmada hal, persze nem abban az értelemben, mintha valóban is így lenne, hanem csak így akarják jelezni egészen csodálatos és minden képzeletet felülmúló haltömegét. Magunk láttuk a múlt ősszel, mikor elkísértük a Tiszán túlra gróf Salm Miklóst, a királyi seregek magyarországi fővezérét, hogy Tokaj váránál, ahol a Bodrog maga is halban bő folyó, a Tiszába ömlik, ezernyi pontyot fognak ki. Ezeket válogatás nélkül, ahogy kifogták száz magyar ércpénzért, azaz ún. használatos forintért adják el. Annak a vidéknek jelenlegi pénzügyi helyzete szerint ötven ilyen ércpénz ér fel egy arannyal. A tél eleje táján ugyanilyen olcsók a csukák. A csuka elnevezést annak a jól ismert halfajnak az elnevezésére használom, melyet mások sügérnek mondanak. Minél tovább folyik a Tisza, s minél inkább A halak közeledik a Dunához, melybe Szörém vidékén önti haszna bele a vizét, annál olcsóbbak a halak, mivel mennyiségük, főként áradás idején, töméntelen. Ilyenkor széjjelömlik a síkságon, a vidéket széltében nem is annyira vízzel, mint inkább halakkal árasztja el. Amolyan tavakat képez, s ezeket a földművesek, mielőtt leapad és a medrébe viszszatér, reteszekkel kerítik körül, nehogy a visszafolyó vízzel a halak is elvonuljanak. Itt tehát ugyanúgy tartják őket, mint a halastavakban. Mindazonáltal gyakran megesik, hogy a halak, mint valami csatában, nekitámadnak ezeknek a