Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Dr. Harangby László: Mecsnyikov munkássága és jelentősége az orvostudományban

Második felesége szinte gyermek volt még, és egészen más szerepet játszott a tudós életében, mint az első. Az első feleség iránti mély szerelem még árnyaiban is inspirálója munkásságának, emléke és fájdalmas elmúlása szakadatlanul az élet megvédésére és a halál leküzdésére ösztönzi, túlzás nélkül azt mondhatjuk, részben ő teremtette meg Mecsnyikovot. Ezzel szemben a második feleség lelki világát, szinte azt mondhatjuk, Mecsnyikov alkotta, ö nevelt az érte rajongó csaknem gyermekből a természettudományokért lelkesedő hűséges munkatársat, akin keresztül mindig maga mellett látta az élet sugárzását és kiteljesülését. A fentiekben kissé hosszasabban tárgyaltuk Mecsnyikov lelki- és érzelmi világát és kutatásainak első, látszólag eredménytelen éveit, de csak ezen az alapon tudjuk értékelni azt a különleges szerepet, amit ő a bakteriológia úttörői között játszott, csak így győződhetünk meg azon állítások tarthatatlanságáról, amelyek Mecsnyikovot mint embert és mint tudóst egyaránt jelentéktelennek igyekeznek feltüntetni. Mecsnyikov munkásságáról egyes szakkönyvben csupán néhány sort találunk. Főleg ezt írják: „Mecsnyikov mutatta ki az ún. falósejtek, azaz phagoeyták működését, továbbá elsőnek oltotta át a syphilist a majomra, s a szervezeti elöregedést pedig a bélrothadásból eredő mérgeződésben kereste". Ez a felsorolás - bár lényegében 'gaz, mégis éppen olyan torz, mint az a kép, amit néhány, mindenáron eredetiségre törekvő orvos-életrajzíró a különcködő, szakállas és a tanítványok által körülrajongott tudósról rajzolt. Mecsnyikov munkásságát ilyen módon jellemezni nem lehet, mert működése nem egy részkérdésben elfoglalt álláspontot vagy sikert jelent, hanem annak az irányváltozásnak felel meg, amely a laboratóriumban dolgozó, magával a beteg szervezettel vajmi keveset törődő bakteriológust az élő valósághoz, a beteg szervezethez visszavezette. Az utóbbi megállapítást csak akkor értjük meg igazán, ha Mecsnyikov első vizsgálatait közelebbről szemléljük. Messinai első megfigyelései tárgyául teljesen átlátszó állatokat, tengericsillag-lárvákat választott, s azt a kérdést kutatta, mi történik ezeknek az állatoknak a szervezetében, ha abba valami jól látható idegen anyagot, pl. carminfestéket fecskendezünk be. Az átlátszó állatokban könnyű volt nagyító alatt megfigyelni, hogy a festékszemcséket hamarosan vándorló sejtek fogják körül, s a festékrögöket magukba véve tovahurcolják. A kér-