Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

nak. Ezért restellek többet írni azokról, melyeknek a forrása ismertebb és híresebb. Csak a Tiszáról szólok, mert ezt követeli Magyarország teljes egészében a magáénak. A Tisza Máramarosban, a Kárpátok magas hágói töcredctc vében ered. Forrása ugyan kicsiny, de hirtelen annyira megnövekszik, hogy három mérföldön belül, a szerint persze, hogy az időjárás hogyan hat a csapadékra, sószállító uszályokat hord. Egy jól megterhelt uszály négyezer darab (népiesen kő) só terhét viszi, s ezek mindegyike kb. húsz fontot nyom. Máramarosban sebesebben folyik, beszorítva a hegyek közé, ahonnan igen sok zuhatag és patak ömlik belé. Ott átlátszó, kavicsos medrű, de mihelyt a máramarosi szorosokból kijutva sík területre ér, lassabban halad és szennyesebben hömpölyög. Felveszi elsősorban a Szamos folyót, amelyik Endélyből lesietve hajóutat képez az erdélyi sót szállító uszályoknak. Ekkor már egészen másnak látszik, nemcsak azért, mert nagyobb, vagy megmásult a folyása, hanem mivel a halállománya is megváltozik. Ui. Máramarosban nincs is benne másfajta, mint amelyek a tiszta vizeket kedvelik, de azoknak minden fajtájából nagy tömeg. Mutass nekem könnyűszerrel olyan folyami halat, melyet a Tiszában meg ne lehetne találni? és melyízre és nagyságra fölül ne múlná a más folyókból kifogott ugyanolyan fajtájú halakat? A Tiszai halak jy^f. mo

ndjak továbbá a mennyiségükről? Van mennyisege ugyan Magyarországnak sok halban gazdag folyója, közéjük számítva azokat is, amelyek a szomszédos országokból folynak be. De sem ezek, sem pedig a Magyarországon eredők közül egyik sem múlja felül haltermés dolgában a Tiszát, úgyhogy amit a Költő az olaszországi Pó-ról mondott: „a folyók királya", ezt róla Magyarországon méltán mondhatod. S bár a folyókkal is megesik az, ami