Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963)

Erdősi Laura: Wernher: De admirandis Hungáriáé aquis (1549)

Főként a régi Dáciának abban a részében, melyet Erdélynek hívnak és, mely - mint mondtuk - Magyarországhoz tartozik. E folyók egyikemásika még a nevét is az aranyról veszi. Ilyen pl. a három Körösnek nevezett és az amit magyarul Aranyasnak hívnak. Ne gondolja tehát azt valaki, hogy magyarok híján van Trácia, Hispánia, Lidia, India folyói hírnevének. Folyói nem csak aranytartalmi iszapot sodornak magukkal állandó futásukkal, hanem hol borsó-, hol mogyoró-, gesztenye- avagy makknagyságú rögöket. Mindannyiszor t. i., ha megáradnak és az esőzéstől, vagy bármi más kiöntéstől, avagy mesterséges összefolyatástól megnövekednek, miközben azokon a helyeken, ahol keresztül- Ásott arany folynak, alámossák a partokat. Az sem hazugság, hogy ezeken a helyeken néha aranyrögöket ásnak ki, melyek olykor tiszta aranyból vannak, máskor némi kőzet tapad hozzájuk. Súlyuk néhány unciától egészen fél vagy egy fontig terjed, sőt néha ennél is több. Legyen szabad elmondanom, amit szavahihető emberektől tudok, hogy kiástak már olyanokat is, melyek, 500, mi több, ezer forintnak mind a súlyát ,mind az értékét meghaladták. De, hogy Magyarország főfolyóira térjek viszsza, a Dunát, Drávát, Szávát ismerik a szomszédos németek, karinthiaiak és krajnaiak is, akiknek az országában erednek és növekednek eleinte. Bár híres mellékfolyóik vannak náluk, ezek mégse kölcsönöznek akkora hírt ezeknek a folyóknak, mint amekkorát Magyarország területére érve kapnak. Itt ui. mindjárt bővebb és terjedelmesebb a folyásuk, amiért alkalmasabbak a hajózásra, és gazdagabbak nagy és jó halakban, mit sem szólva arról, hogy Magyarországon kívül a különféle elsőrendű halaknak híjával van-